Érthetetlen, hogyan lehet egy ennyire nyers, kirobbanó erejű, tragikus művészt ennyire finomkodva, mesterkélten megfesteni. De a kérdés inkább az, minek. Fájdalmas találkozni ezzel a középszerű, hamis mesével. Nézzünk inkább helyette koncertfelvételeket! MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA.
Film
Hirdetés
MESE AMYRŐL
HÓVAL TAKART, PILLANATBA FAGYOTT ANATÓLIA Nuri Bilge Ceylan: Elszáradt füvekről / 76. Cannes-i Filmfesztivál
Ideiglenes együttlétre kényszerülő kisszerű életek anatómiája rajzolódik ki a török Nuri Bilge Ceylan alkotásában, ahol tehetsége minden korábbinál kiforrottabban és sokoldalúbban mutatkozik meg. A 2023-as Cannes-i Fesztivál első remekműve. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
CÍMLAPON: A HÁBORÚAlex Garland: Polgárháború
Mi történik, ha Texas és Kalifornia szövetségre lép Floridával, és csak a kanadai dollárt veszik jó néven a benzinkutaknál? A Polgárháború négy újságíró nézőpontjából mutatja be, milyen a frontvonalból egy polgárháború. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Hirdetés
A MESÉS NYUGATRA SZÓLÓ FILLÉRES VONATJEGY IGAZ LEGENDÁJACsáki László: Kék pelikan
Elkészült a kilencvenes évek legmenőbb közérzetfilmje egy szemkápráztatóan kreatív animációs doku formájában, aminek korlátai ellenére talán még arra is van némi esélye, hogy a Moszkva térrel versenyezve kultuszfilmmé váljon. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
R-BESZÉLGETÉS: GAZDAG GYULA
A sípoló macskakő, Elveszett illúziók, Bástyasétány '74 - és még sorolhatnánk a játékfilmeket. Társasutazás, A határozat, A bankett - és még sorolhatnánk a dokumentumfilmeket. És akkor az oktatásról, amely már behálózza a világ filmművészetét, még nem is beszéltünk. Csak egy kicsikét. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
HA NINCS ATOMBOMBÁD, JÓ LESZ A ZÚZÁS IS Adam Wingard: Godzilla x Kong: Az új birodalom
Miután a japán atomszörnyet Oscarhoz juttató Godzilla Minus One megmutatta, milyen mélységek rejlenek az óriáshüllő páncélja alatt, az amerikai Godzilla King Konggal együtt érvel amellett, hogy néha az is elég, ha böhömnagy szörnyek gyepálják egymást az ősvilági gyepen. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
MI, IDEGENEK Andrew Haigh: All of Us Strangers
Az All of Us Strangers finom, legtöbbször csendes, szomorú film a magányról, kapcsolódásról, vágyakozásról és a szeretet transzcendens erejéről. Generációkat és idősíkokat összekötő meleg love story. Andrew Haigh angol író-rendező megmutatja, mivel küzdenek azok, akár 1987-ben, akár 2024-ben, akiknek nem adatott meg a normalitás, a többség kényelme. A meséje nem didaktikus, nem érzelgős, csak mély érzelmekkel szeretni tanít. MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA.
MERÉNYI ÁGNES ÁPRILISI KULTURÁLIS AJÁNLÓJA
Áprilisi ajánlóm fókuszába jórészt történelmi és társadalomtörténeti művek kerültek. Egy kétes eredetű bécsi gyűjtemény, lakhatás- és menzatörténet, a rendszerváltozás korszakának vonatjegyhamisítási sztorija, G.W. Pabst filmrendező viszonyulása a hitleri hatalmi gépezethez. Talán a zenei események lógnak csak ki a sorból. De nem kell mindent kényszeresen egy dobozba szuszakolni. MERÉNYI ÁGNES AJÁNLÓJA.
A FESZTIVÁL NAGYOBB, MINT ÉN Interjú Carlo Chatriannal, a Berlinálé művészeti igazgatójával
Öt év és egy lenyűgöző érzékenységű kurátori szemlélet kikristályosodása után menesztették a Berlinálé igazgatói tandemjét. Interjúnkban Carlo Chatrian művészeti igazgató értékeli az elmúlt éveket, és az is kiderül a beszélgetésből, hogy követett-e el hibát a német kultuszminiszter... GYENGE ZSOLT INTERJÚJA.
ERRE VANNAK A TESTVÉREKSean Durkin: Vaskarom
A pankráció megjátszott világa mögött zajló valós sorstragédiának és a Von Erich családnak állít emléket Sean Durkin rendezése, mely egyszerre sportfilm, szellős biopic, felemelkedés- és bukástörténet, de leginkább lélektani dráma hordozott traumákról, testvériségről és egy megdöbbentő családi átokról. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
HALLGASS! DE MIT? A hazai podcast-univerzum
Egyre bővül a magyar podcast-birodalom, hazai audió tartalmaink széles skálán mozognak, mind témájuk, mind hangvételük tekintetében. Miközben a podcastek száma és hallgatottsága fokozatosan növekszik, azt látjuk, hogy a podcast még mindig kevéssé kutatott műfaj. TÓTH-GYÓLLAI ORSOLYA ÍRÁSA.
MÁRCIUSI VÉNEKLóth Balázs: Most vagy soha!
Rákay Philip, Szente Vajk, Kis-Szabó Márk forgatókönyvírók és Lóth Balázs rendező filmje, a Most vagy soha! több mint kétórás film az 1848-as magyar forradalom huszonnégy órájáról. De ez a látványos, keresetten régimódi film nem fog lángra lobbantani senkit. Természetesen nem is ez a célja. MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA.
Hirdetés
„AZT ÉREZTEM, HOGY NEKEM VÁRNOM KELL”Interjú Földeáki Nórával
A Forte Társulatban alaptag, de filmen ritkán játszik. A mozinak Hajdu Szabolcs fedezte fel: oldott meg nála életveszélyes dublőrfeladatot, a Békeidőben egy házasság haldoklását játszották el, a Kálmán-napban a sóhajtozásáriája is emlékezetes. De miért nem terápia a színház, és mitől lesz egy színész természetes? A Kálmán-nap mozipremierjén beszélgettünk. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
LECSAP A SIVATAGI VIHAR Denis Villeneuve: Dűne 2.
A Dűne a folytatásban még nagyobb port ver fel és intergalaktikus szintre lép egy vonakodó Messiás-jelölttel a főszerepben, akinek rá kell ébrednie, hogy „a nagy erő nagyobb felelőséggel jár”. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A MI FELELŐSSÉGÜNK10. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál
„A te tíz éved hogy telt?” – kérdezi a jubileumi alkalommal megrendezett BIDF. A választ azok a dokumentumfilmek adják, amik évről évre beszámolnak a polarizálódó, az igazság és morál fogalmait fokozatosan darabokra törő valóságunkról. A történetek közös világunk lenyomatai: felhívják a figyelmet, provokálnak, kérdéseket tesznek fel és hihetetlen sztorikat mesélnek múltról, jelenről és jövőről. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
KŐBŐL LETTÜNK, MIVÉ LESZÜNK?Matthias Glasner: Halál (Sterben/Dying) és Viktor Kosszakovszkij: Architekton / 74. Berlinálé
A monumentalitás két arca: egy háromórás nagyeposz kisemberek hétköznapi érzelmi sérültségéről, és egy apró, de annál invenciózusabb immerzió a sziklák és kőzetek hatalmas világába. Az idei Berlinálé versenyének két kiemelkedő alkotása. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
ÖRÖK MIZANTRÓPOK, ÖRVENDJETEK!Alexander Payne: Téli szünet/Holdovers
A karácsonyi giccsként félrereklámozott Téli szünet nem véletlenül lett az idei Oscar-szezon egyik titkos favoritja. A humanista mozi amerikai kismestere, Alexander Payne felemelő melankóliával forgatta le az örök mogorvák feel-good filmjét. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A HÚSNAK NINCS ARCAJ.A. Bayona: A hó társadalma / Netflix
Valahol Chile és Argentína között lezuhan az 571-es számú, negyvenöt utast szállító repülőgép. A tényeket ismerjük, de a primér események mögötti emberi vonatkozásokba belegondolni is nehéz. A lehetetlen című mozit is jegyző J. A. Bayona új filmje elmeséli a felfoghatatlant. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
PUSKÁS PANNI MÁRCIUSI KULTURÁLIS AJÁNLÓJA
Demencia, alkoholizmus, gyerek- és ifjúsági előadások, meztelen nők, robotok, egy vicces diktátor, Ujj Zsuzsi és a világ legszebb városa, Róma. Puskás Panni kulturális programötleteihez márciusban sem kell majd nyakkendőt kötni.
A TRÁGÁRSÁG VIADALARadu Jude: Do Not Expect Too Much From the End of the World / Ne várj túl sokat a világvégétől
A vadkapitalizmus tolószékes nyomorékjait kutatva sírva nevetünk a kényszerzubbonyként ránk feszülő, kilátástalan káoszon Radu Jude újabb megbotránkoztató mesterművében. A film még egyszer, február 24-én látható Magyarországon. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
„LELKESEDNI AZ ÉLETÉRT – EZ A MŰVÉSZET MAGA” Interjú Langston Uibellel, a Tűzvörös égbolt főszereplőjével
Az idei Szemrevaló nyitófilmje a német kortárs film egyik legnagyobb alakjának, Christian Petzoldnak legújabb filmje, a Tűzvörös égbolt, az egyik főszerepben Langston Uibellel. MESTERHÁZY LILI INTERJÚJA.