Theodórosz Terzopulosz évtizedek óta keresi-kutatja a színház ősi rítusát, szeretné a színen megmutatni a Dionüszosz eksztatikus kultuszában gyökerező kiindulópontot, ahonnan a színházi műfajok és formák erednek. Ehhez kínálkozó anyagnak gondolja Euripidész Bakkhánsnőkjét, az egyetlen fennmaradt görög tragédiát, amelyben a színház istene, Dionüszosz szereplőként is fellép. KARSAI GYÖRGY ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Jennifer A. Doudna és Emmanuelle Charpentier 2020-ban közös kémiai Nobel-díjat kapott egy zseniális génszerkesztési eljárásért, amellyel a sejten belüli DNS megváltoztathatóvá vált. Ez áttörést jelent a humángenetikában, a gyógyításban, a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben is. Az evolúcióba való emberi beavatkozás persze veszélyekkel is jár. LAKI BEÁTA ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
Az apa férfi, az anya nő, a kötelezőket meg nem lehet megúszni, úgyhogy hívjuk meg a Beck Zolit. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Zsótér Indi Dániel szkeccsfilmje minden elvárást felülmúl, egyet leszámítva: cseppet sem karanténspecifikus élethelyzetekről szól. BECSÁGH DÁNIEL KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Petőfi 200 emlékév része is lehetne a Szegedi Szabadtéri Játékok július 1-i nyitó produkciója, a Szabadság, szerelem! – bár kormányzati támogatást erre sem kaptak eddig. A női sorsok évada az idei – mondja Barnák László, a tavalyi összevonással létrejött színházi mamutintézmény főigazgatója. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Egy halott prostituált, több elfuserált élet, kínzó kérdések, titokzatosság nélküli titkok. Gyilkosság, amelynek ezer oka lehet anélkül, hogy egyetlen pontos oka volna. Kapcsolatok, konfliktusok, amelyek akár más gyilkossághoz is vezethetnének, amelynek elmaradása nem biztos, hogy a pontos ok hiányán múlik. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ironikus távolságtartás, könnyed hang az élet súlyos kérdéseiről: betegségről, alkotásról, szerelemről és kudarcról, befejezetlenségről. Tatár Sándor költői nyelvében és humorában megmutatkoznak a nyugatos előképek és a kortárs párhuzamok. A kritikus mégis szigorúan ítélt. HUTVÁGNER ÉVA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
