Innen szép győzni. Mire végére érünk a százhuszonegy műnek a Szépművészeti Múzeum jobboldali teremsorában, lassan oszlik az előítélet. Szeretjük, de legalábbis érteni kezdjük a fölkínált látványt. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Beszéljünk magyarul: Nagy István művészeténél erősebb érzelmi nyomatékot nem lehet adni a Trianon-évfordulónak. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Nemzeti Galéria vendégkiállítása visszaspulnizta a majd száz éve porosodó cicagombolyagot. Igazi nagy befektetés, nemzetközi team-munka. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Ha épp nem látszik ember, majd jön, különben is most ment el. … Léte legfőbb bizonyítéka maga a kép, amin momentán nincs ott. Ha nincs kép, gyárcsarnok, krematórium, fürdő, kiállítás, szóval ha nincs terem, nincs teremőr. De ha van, van. Enteri, a teremőr.” (Parti Nagy Lajos: A múlt falikútja) P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ki a fene merné „képnek” nevezni a Bécsi kapu (1998) üvegszállal erősített puha, kelesztett papírmasszája által határolt domború felületet? Vagy szobornak hívni azt a Táskát (2001), amelyben a bejgli módra tekeredő papundekli alsó szegélyén csillan csak meg egy fémszínű sáv? P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A nemtelen anyag megnemesedésének és az átlényegülés bűvészetének kétszeresen is lettünk tanúi a Fővárosi Képtár kiállítótermeiben. Két éppen beérett képzőművész külön-külön celebrálta a maga mágiáját. P.SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem illik hallgatózni kiállítóteremben sem, de jól esett a nézői mondatfoszlányokból elkapni valamennyit Bak Imre Krisztina Palace-beli kiállításán. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Él egy festő Angliában, akinek a kisujjában van a művészettörténet példatára. A kiállítás tanúsága szerint a rokokó Fragonard-tól a szürrealista Daliig, a romantikus John Martintól – most kapaszkodjanak – a magyar Székely Bertalanig terjed prezentációs készlete. P. SZŰCS JULIANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Vannak nők, akik földszínű ruhát hordanak, arcukat festetlenül hagyják és kerülik a bizsut. Mégis elegánsak. Nagyvonalúak és szigorúak. Szenvedélyesek és csöndesek. Titkuk van, és azt megtartják maguknak. Keveseknek tetszenek, de nekik nagyon. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lajta Gábor későn indult és hendikeppel. Későn tanulta a mesterséget, későn kapott külföldi ösztöndíjat és későn illeszkedett az úgynevezett művészeti szcénába. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Képei előtt az ember feszeng. Nem tudja, mit lát. Erőlteti agyát. Elkapja tekintetét. Aztán mégse. Úgy jár, mint Szabó Lőrinc Lócija csirkevágás közben: nézné is a véres jelenetet, de menekülne is előle. A magyar rendszerváltás utáni kor ”saját élője” Csurka Eszter. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Három harmincas nő. Képzőművészek. Isten tudja, miért, de együtt érzik magukat jól. Kiállíthatnékjukat is közösen szervezték a Festészet Napja alkalmából a Karinthy Szalonban; nem értjük miért, de biztosan oka van annak is. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mindhárman húszas éveik végét járják. Mindhármukat ismeri a szakma. Mindhármuknak díjaik, külföldi referenciáik, gyűjtőik vannak. Fiatal nők és fiatal festők, de – szociológiai értelemben - nem festőnők. Ők festők. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Festőként indult, de még a főiskola előtt szőni kezdett. A siker végzős korától mellészegődött, azóta sem hagyta el. Gobelinjei mellé rendszeresen kiállítja az előzményeket; néha az „utózmányokat” is. Nem ezek miatt szeretjük. Ő ma a magyar kárpit királynője. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Furcsa kiállítást rendeztek a Nemzeti Galériában, furcsa könyvet mellékeltek a kiállításhoz. Társrendező, társkiadó mindkét esetben a pécsi Janus Pannonius Múzeum. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
