A Minden, mindenhol mindenkor nem találja fel a spanyolviaszt. A már bejáratott, más művekből összeollózott elemeket használja fel újra és vegyíti eredményesen. Bő kétórás szórakozásnak megfelel, ám földindulást generáló, kiemelkedő klasszikusnak kevés. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Michael Bay legújabb rendezése után ismét felmerül a kérdés: van-e 2022-ben létjogosultsága olyan blockbustereknek, melyek kizárólag a mozi larger-than-life jellegére építenek? A rövid válasz az, hogy mindig lesz. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Fazekas Máté Bence azzal a gondolattal játszik el, hogy hány hatóságra van szükség egy középkorú nő kilakoltatásához. Ám minél több ember érkezik a helyszínre, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy a bürokrácia nem igazán tud mit kezdeni azokkal a helyzetekkel, amelyekben némi emberségre lenne szükség. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Matt Reeves a Joker irányvonalán folytatja a képregényfilm-adaptációk revízióját, melyben a társadalomkritika kisebb, míg a klasszikus detektívnarratíva és a feszesre vágott akció nagyobb szerepet kap. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pálfi György új független filmje összesen hét évig készült, habár a rendező eredetileg egy rövidfilmmel is elégedett lett volna. Még szerencse, hogy Lemhényi Réka inkább egészestésre duzzasztotta az anyagot. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Cinema City címkéje tökéletesen leírja, milyen élmény is az Unchartedet nézni: igazi kaland helyett inkább „kalandozós”, akciófilmnek (is) sovány, adaptációnak felesleges. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Idén a BIDF központi motívuma a bátorság, mely egyéni, közösségi és társadalmi szinten is tematizálódik: megismerjük egy homoszexuális illegális bevándorló, egy afrikai sivatag közepén fekvő, létbizonytalanságban élő közösség, továbbá a lengyel bírók hatalom elleni harcának történetét is. És ez csak a kezdet. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A cannes-i nagydíjas A hős a bürokrácia nyomasztó súlya alatt szükségszerűen összeroppanó emberi erkölcsöt teszi a vizsgálódás tárgyává, inkább kevesebb, mint több sikerrel. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az unoka nem tesz mást, mint a bejáratott műfaji konvenciókat okosan felhasználva tár fel egy hamisítatlanul magyar bosszúsztorit, melyben egyszerre fér meg a maró társadalomkritika és a vígjátéki könnyedség. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az év utolsó magyar mozija egy vélt nemi erőszak következményeit kutatja a mind karrierjében, mind magánéletében talajvesztett férj nézőpontjából, aki egyre kevésbé képes megbirkózni a rá nehezedő nyomással. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pablo Larraín pályafutásának legkiforrottabb rendezése a női tudatot tematizáló Spencer, mely eddig nem látott módon merül alá Diana hercegné pszichéjének legmélyebb bugyraiba. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Legyen az párkapcsolati válság vagy hivatásban való meghasonlás, a Szemrevaló fesztivál idén leginkább saját démonaival szembesíti főszereplőit, miközben reflektál a korunkat leginkább meghatározó társadalmi problémákra. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Lehetetlen küldetésre vállalkozott a Nemzeti Filmintézet, amikor 120 évnyi magyar filmtörténelmet próbált egy kiállításba zsúfolni. A Nagylátószög ugyan szorgalmasan felmondja a leckét, ám a lelkes látogató hamar elvész a sorok között. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A szexuális zaklatás témáját számos film járja körül (Remélem legközelebb sikerül meghalnod :),FOMO – Megosztod, és uralkodsz, A vadászat) viszont a Csapda a neten úgy teszi kézzelfoghatóvá a jelenséget, hogy valósága bármely fikciónál hátborzongatóbb képet mutat. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ötödik alkalommal fókuszált az operatőri mestermunkákra a szegedi Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál, melyet rengeteg szakmai előadás, nívós OFF-program, közönségtalálkozó és fényfestés színesített a Belvárosi moziban és azon kívül is. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
