A lánglelkűek geometrikus alakzatokra és pixelekre redukált „portréi” – vagy inkább sorozatai – a magyar irodalmi kánon Hall of fame-jét, többek között a „magyar forradalmi költészet” ikonikus triászát állítják porondra, mindezt pedig abban a térben teszik, mely e kánon fölállításának, fenntartásának vagy újraírásának egyik reprezentatív intézményét jelenti. HADI BARBARA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Helyzet, közöny, tehetség, mutyi, szárnyalás, szarnyalás, stadion, hit, remény, szeretet – az ARC jórészt efféle hívószavakkal próbálta idén vitára invitálni a potenciális alkotókat, s már-már lemondóan tette hozzá: Te miben hiszel? HADI BARBARA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Nagy Kriszta legújabb munkáit bemutató tárlat a x-T-től megszokott érzékenységgel ragadja meg újra a művészeti intézmények, a művészi szerepvállalás vagy a műalkotás értékelhetőségének kérdéseit alakító viszonyokat, ezúttal a közelmúlt aktuálpolitikai eseményeinek apropóján. HADI BARBARA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Úgy beszéltem hozzá, mint valami kétségbeesett gyerekhez. És megnyugodott, és másnap megint dolgozni kezdett. Nem olajjal, hanem szénnel. […] Az egyik szélsőségből a másikba esett” – eleveníti fel Kassák azt a történetet, amikor is a már hosszú ideje alkotni képtelen Uitz Béla reményvesztetten jelenti ki sógorának: „nem tudok dolgozni.” HADI BARBARA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„A labirintusba tévedt ember soha nem az igazságot keresi, hanem saját Ariadnéját” – írja egy helyen Nietzsche. A labirintusban bolyongó embernek ugyanis képessé kell válnia arra, hogy felismerje: nem pusztán a kiút vagy egy középpont létezése kérdéses, hanem az igazságra vonatkozó szükségszerű tévedés az, ami egyedüli bizonyosságként mutatkozik meg számára. HADI BARBARA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
