Az ART-RAVALÓ projekt Schermann Márta vezetésével öt esztendeje hoz létre színházi előadásokat, évadonként egyet-egyet, állami gondoskodásban felnőtt fiatalok közül kiválasztott kis csoportokkal. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Egy elképesztő igaz történetet: korszakot, családot, egy embert játszik el a nagyváradi Szigligeti Színház társulata Gianina Cărbunariu rendezésében Magyarosaurus dacus címen. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A doktor Robert Icke három évvel ezelőtt írt darabja: Arthur Schnitzler A Bernhardi-ügyének átirata. Icke „csak” lefújt száz évnyi port, de aztán kiderült, nem sokat változott a világ. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bár regionális színházi fesztiválok programja alapján kétséges azt állítani, hogy a szlovén színház él és virul, az idei Desiré programja tovább erősítette bennem ezt az évek óta dédelgetett elképzelést. Máshol is születnek persze figyelemre méltó előadások – ezért fontos platform ez a kicsi, ügyes fesztivál. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház regionális kortárs fesztiválján, a 13. dráMA7-en jártunk. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A Trafóban mutatja be Kárpáti Pál a Hogy a barátaim egyszer végighallgassanak című előadást. Vele beszélgettünk magányos üldögélésekről, szalonivászatról és a térképészet elhagyásáról. PROICS LILLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Hamar el fogom felejteni ezt a portréfilmnek címkézett több mint másfél órát, tudom. Pedig nekem rengeteg újat mondott, mert bár több mint harminc éve hallgatom Víg Mihály dalait – mit hallgatom, ezek a dalok az én magyar kultúrám alapjai –, még soha nem jutott eszembe utánanézni, milyen élete lehet, vagy miből fakad az ő művészete. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Hangbejátszást hallunk még a sötétben, részleteket egy álutcarádió műsorából: az előadásban játszó színészek kérdeznek járókelőket háttérzajban a színházról. Egyikük azt mondja, „nem jön át”, „nagyon könnyű lukra futni, nagyon sok a kókler”. „Szerinted van értelme a színháznak? Persze, persze. Szoktál jönni? Nem.” Nagyon jó a tempó, vicces az egyszerű szöveg, már nevetünk is. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Leja Jurišić és Marko Mandić Semira Osmanagić írónővel, illetve Bojan Jablanovec rendezővel készítették a Together című előadást. A Pekinpah, a Via Negativa produkciójához a Tavaszi Fesztiválon a MU Színházban volt szerencsénk. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az utolsó kislányok című opera a fennálló világrendszerrel szembesít nyomasztóan teoretikusan és érzékenyen igazságkeresőn. A színházcsinálók pazarul az arcunkba másznak, hogy félre ne értsük, rólunk van szó. Maja Pelević művét Kokan Mladenović a Kosztolányi Dezső Színház csapatával vitte színre. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A PanoDráma társulat a Trafóban mutatja be a Kár, hogy rák című előadását. A csapat egyik tagjával, az előadás dramaturgjával, Hárs Annával beszélgettünk. PROICS LILLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Vinnai András magyar valóságba öltött norvégmintás leteremtéstörténetét Szabó Zoltán vitte színre a TÁP Színház lelkes kis csapatával. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Zenés birodalmi felejtéspolitikai háztartási termékbemutatóval érkezett a Desiré Fesztiválra Bitolai Nemzeti Színház, amit Urbán András rendezett. Az előadás végére jókora felfordulást csináltak – a szabadkai Jadran színpadán. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hét színésznő játszik egy perinatális veszteségekről szóló előadást. Az elején egyikük, Szegvári Júlia elmondja, hogy részben saját, részben mások történeteit halljuk majd, tehát ők nemcsak mint színészek, hanem mint érintettek vesznek részt a játékban. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Végre észhez tértek a Kosztolányi társulatának színészei. Nagyon reméljük, hogy Urbán András, az előadás rendezője, a színház igazgatója hallgat rájuk. És a szívére, ha van neki. PROICS LILLA LELEPLEZŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
