Azon a „zimankós téli reggelen” – olvashatjuk a Stúdió K ajánlójában – a kollégáitól szakmai különbségek miatt erősen tartó fiatal kutató a skót határvidéken, Kelsóban készül előadást tartani egy konferencián „Az alvilág inherens interioritása a néphagyományokról szóló diskurzusokban” címmel. Prudencia félelme nem alaptalan: a néprajzos kollégák mélységesen lesajnálják avíttnak tartott szemlélete, elavult módszerei miatt. És valóban, a nagy ellenfél, az etnográfusként a mai trashkultúra szlengjét vizsgáló, nagyképű és nagyszájú Colin Syme úgyszólván megdicsőül, Prudenciát pedig a röhejessé válástól csupán az érdektelenség menti meg. A szakmai villongásoktól, a csöndes rivalizálástól sem mentes, finom eltartással megjelenített konferencia végére hatalmas hótömeg szakad a kisvárosra, a távozás lehetetlenné válik. A helyi kocsma részeg zajára, éneklésére ráunva Prudencia nekiindul megkeresni a szállást, amelynek tulajdonosa maga a sátán, aki (számára észrevétlenül) megöli, majd kétezer évre magával viszi a lelkét.
A történet ideje nagyrészt az év legsötétebb napja, december 22., amikor – a helyi néphagyomány szerint – a világon hirtelen megnyíló résen keresztül az ördög minden évben elrabol egy hajadont. Prudencia pokoljárása eleinte euforikus – noha topográfiai terepszemlét nem tarthat, a világ összes, múltbeli és jövendő könyvét elolvashatja, vagy akkurátus szobatudósként katalogizálhatja –, utóbb viszont a nemcsak őt, de az ördögöt is nyomasztó magány miatt egyre inkább lehangoló. Egészen a váratlan szabadulásig, amikor visszatérve Kelsóba, éjfél után, december 23-a hajnalban Colin Syme visszahozza az evilágba a lányt.
Nagypál Gábor, Pallagi Melitta
David Greig darabjában ugyanazzal a kétszintű világábrázolással találkozhatunk, mint A Mester és Margarita esetében. Bulgakov regényének lezárásában a Mestert Woland magával viszi, hogy az ítélet szerint „örök nyugalomban” éljen szerelmével, Margaritával, miközben a külvilág számára érzékelhető módon ugyanakkor elmegyógyintézeti szobájában hal meg. Prudencia pokoljárása hasonló módon érzékelhetetlen a hétköznapokban. Szabadulása, pontosabban Colin Syme általi szabadítása a kétezer évnyi sátánnal töltött idő elfelejtésével egy zavaros-italozós éjszaka nehezen értelmezhető, foszló emlékképeként, sőt még inkább érzeteként marad meg a történet hőseiben. Greig szövegének lényegi vonása a határmentiség: a primer helyszín Skócia határvidéke, Prudencia kutatási területe is a „határmenti ballada”, a szereplők végig a köznapiság és a transzcendencia, a hanyatló idő és az örökkévalóság határmezsgyéjén mozognak.
Kovács D. Dániel rendezése e kettősségre épít. A helyszín – miként a darab 2011-es ősbemutatóján is – egy kocsma, ami a Stúdió K esetében az előtér felhasználásával könnyen prezentálható. Az előadás egy idő után a színházterem párás-ködös téli éjszakát idéző közegében folytatódik – Prudencia pokolra szállása is itt történik meg –, hogy végül az átrendezett előtérbe térjünk vissza, amelynek közepén ezúttal (korábban emelvényként funkcionáló) tekintélyes méretű asztal áll. Az asztal valamiféle profanizált pokolbeli oltár, lapja az ördöggel való kommunikáció helye, egyúttal a mesejátékok atmoszféráját idéző, komikus elemekkel erősen átszőtt pokolbeli szabadításé is. Závada Péter – helyenként szellemes, helyenként vicceskedő – fordítása mintha ugyanerre játszana rá. Könnyed stílusú mesemondás, amelyben véges és végtelen találkozása magától értetődő esemény. Jelen esetben – sugallja a fordítás, a rendezés – tehát nincs ok felesleges komolykodásra, főleg, hogy a pokol ablaka a darabbeli kétezer évben végig egy elhagyott Tesco-parkolóra néz.
Fotók: Dömölky Dániel. Forrás: Stúdió K Színház
Nagypál Gábor ördöge többnyire rokonszenves, egészen emberi, helyenként sármos, olykor gyámoltalan vagy éppen dühös. A sátán erősen szuggesztív figurája a száraz, lakonikus realistától az erősen érzelmes létezőig széles hangulati regisztert fog át. Nagypál jelenléte Gábor Miklós alakításait idézi, nem függetlenül attól a ténytől, hogy a darabbeli ördög igazi tépelődő, ezért komiszkodó értelmiségi, aki mintha eleve tisztában lenne saját zsákutcás helyzetével. A karaktert Nagypál Gábor néhány finom gesztussal plasztikusan érzékelteti. Az előadás legjobb alakítása.
Pallagi Melitta címszereplőként egyszerre küzd saját – természetéből, tudóslétéből fakadó – skrupulusaival és „korszerűtlensége” miatt a felé irányuló lekezeléssel. Alakításában Prudencia hiteles vénlány és csábító egy személyben; a két szélső pontot valószínűleg a szerelem oldaná – akár az ördögé, akár a nagyszájú kollégáé. Colin Syme – Lovas Dániel sokoldalú játékában – lehengerlő, minden lében kanál, a felszínen sznob öntelt alak, valamivel mélyebben – a szabadítás jelenete ezt tükrözi – érzelmekre vágyakozó ember. A fordulatokban, humorban gazdag előadás helyenként, főként a befejezéshez közeledve lehetne feszesebb. Maga a darabidő pedig rövidebb.
Az előadás adatlapja a Stúdió K Színház honlapján itt található.