Ezen a gyűjtőlapon megtalálhatja az összes írást, ami a 40. Magyar Filmszemlével foglalkozik. Tovább a cikkhez
A következő szavak jutottak eszembe a filmszemle második napján, az összes tudományos film megtekintése után: Delta, Spektrum tévé, Discovery Channel, David Attenborough, Kudlik Júlia. KOLOZSI LÁSZLÓ ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
Nincs szerencséje a magyar mozinak Franco Neróval. A szakmai hiperprofizmusáról nevezetes sztár mintha inkább társproducerként húzná össze a szemöldökét, semmint a kíméletlen kapitalista cipőgyáros képviseletében. A cím és a címszereplő is leválik a szerény közepes filmről. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mexikóról általában a ’86-os focivébé, Acapulco, a kaktuszpálinka, a sombrerók, a szappanoperák és a drogcsempészet jut az eszünkbe. Talán még Frida Kahlo. TOROCZKAY ANDRÁS CIKKE. Tovább a cikkhez
Fassbinder filmjei a történelem, identitás és szubjektum viszonyáról szólnak. Jólfésült anarchista módjára a kapitalizmus-kritikában keres választ egzisztencialista kérdésekre. BAK ÁRPÁD CIKKE. Tovább a cikkhez
A budapesti LOW fesztivál keretében mindössze egyetlen előadásban láthattuk a rotterdami Schouwburg alig néhány hetes, Peter Greenaway fémjelezte bemutatóját. RÉNYI ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Heroikus erőfeszítések árán elkészült és vetíthető állapotban érte el – igaz, szinte az utolsó pillanatban – az idei filmszemlét Mundruczó Kornél negyedik nagyjátékfilmje, a Delta. TAKÁCS FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Izland és Argentína: a mozilátogató fejében egyikhez sem krimik vagy thrillerek címei kapcsolódnak először. A Titanic Filmfesztivál bűnügyi szekciója, A bűn mélységei mindenesetre kísérletet tesz ennek megváltoztatására – több-kevesebb sikerrel. KOVÁCS BÁLINT CIKKE. Tovább a cikkhez
Először a legjobb román színházi rendezőket ismertük meg, aztán jöttek a társulatok is, néhány éve pedig román filmeket nézünk. Rövideket ritkábban, mert azokat nehéz elcsípni. IBOS ÉVA ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
A 7. Kortárs Drámafesztivál fókuszába idén Szlovénia került. A szervezők úgy gondolták, a színház mellett fontos néhány más művészeti ággal is képviselniük országukat, ezért láthattunk kísérőprogramként november utolsó hetében öt szlovén filmet a KINO-ban. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az idei Anilogue animációs fesztivál legnagyobb dobása popularitás tekintetében Hayao Miyazaki új filmje, a Ponyo a tengerparti sziklán volt, de a további két japán egészestés animáció sem vonzott kisebb figyelmet. BAK ÁRPÁD BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Az idei Anilogue programjának nagyjátékfilm-szekcióját a szinte kötelező távol-keleti művek mellett három tengerentúli és egy izraeli film tette ki. Az utóbbi két csoport munkái az interkulturális viszonyok, a történelmi emlékezet és a kulturális öndefiníció kérdéseit feszegették. BAK ÁRPÁD ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Filmfesztiválból minden hétre jut egy, sűrűbb időszakban akár kettő is. A fesztiválhangulatatot mégis nehezebb megtalálni, mint a gombostűt a szénakazalban. KOVÁCS BÁLINT ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
A Szelíd motorosokat olykor el lehet csípni, a Nagyítást az art kinók nagy ritkán meg tudják szerezni, ellenben a Zabriskie Point és az If elérhetetlen. És az Eper és vér is a láthatatlan művek táborát gazdagítja. IBOS ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az Animáció Világnapját ünnepelték október utolsó keddjén és szerdáján az egykori Szindbádban, azaz a KINO moziban. Talán egy gyakorló animátornak vagy egy tisztességes animáció-fannak nem volt hiányérzete, nekem azonban távolról sem jelentett kielégítő élményt a rendezvény. TOROCZKAY ANDRÁS CIKKE. Tovább a cikkhez
