A film végén Anselm Kiefer második világháborús romok fölött, kezében egy napraforgóval kötéltáncosként egyensúlyoz, majd a folyóparton találkozik gyermek-önmagával, hogy Szent Kristófként segítse át a nehézségeken; a vizet nézve együtt mondják, hogy „a gyermekkor üres tér, akár a világ kezdete”. A képsor egyszerre álomszerű és reális. GYÖRE GABRIELLA KRITIKÁJA.
Hirdetés
Hirdetés
legfrissebb
A film végén Anselm Kiefer második világháborús romok fölött, kezében egy napraforgóval kötéltáncosként egyensúlyoz, majd a folyóparton találkozik gyermek-önmagával, hogy Szent Kristófként segítse át a nehézségeken; a vizet nézve együtt mondják, hogy „a gyermekkor üres tér, akár a világ kezdete”. A képsor egyszerre álomszerű és reális. GYÖRE GABRIELLA KRITIKÁJA.
Címkék
Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!