Adaptálni soha nem könnyű feladat, akár könyv, akár játék a forrás. Ez hatványozottan igaz egy olyan alapanyag esetében, mint amilyen a videojáték iparának – valószínűleg mindenkori – non plus ultrája, a Naughty Dog égisze alatt készült The Last of Us. FÁTRAI KATA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Robosztus bölények, helyeslő mosómedvék, bűn mérgével átitatott kígyók, hiszékeny kacsák, ármánykodó prérifarkas és az általa formált emberek lakják a teknős alakú, páratlan Paradicsomot, ahol a teremtett harmóniát az ösztönök önkénye bolygatja meg Gauder Áron régóta dédelgetett tanmeséjében. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nagyon szép, nagyon egyszerű, nagyon ír film a hallgatás és a törődés erejéről. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Történelmi traumákat vegyít eltúlzott erőszakkal és zsánerfilmes megoldásokkal a Vadászok című sorozat. Habár az eszközei gyakran túlzóak, egyes jól eltalált pillanatai miatt mégis fontos alkotásról beszélhetünk. BOZÓ ANTAL ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az idei Oscar nem is annyira titkos favoritja gyengéd film a depresszióról, és a hiábavaló vágyról, hogy megfejtsük a szüleinket. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kurrens magyar történelmi film továbbra is képtelen úgy elmesélni egy valóban vászonra kívánkozó történetet, hogy közben túllépjen a korlátolt, szigorú értelemben vett jó-rossz bináris oppozíción. A jelenség alól a Hadik sem kivétel, sokkal inkább a szabály. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Míg a Fehér lótusz első évada egyetlen csettintéssel rántotta ágyba nézőjét, és aztán mindenfajta erőlködés nélkül képes volt partnerét flow-ban tartani, a második évad inkább csak egy hosszan elnyújtott, sekélyes hook-up-ra emlékeztet. SUGÁR BERTALAN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
