Az emlékezetben élő és holt terek mind arra a konfliktusra mutatnak rá, amely minden várost érint: a változás igényére, és az emlékezet elvesztésének egyidejűségére. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A fájdalmat és a magányt tematizáló munch-i alakok sokszor olyanok, mintha a tudatalattiból előbukkanó figurák lennének, bár mindennapi helyzetek és kapcsolatok szereplői. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Adósságot törleszt a Magyar Nemzeti Galéria most megnyílt Art deco Budapest kiállítása. Ez a stíluskorszak – bár minden megvan benne, amiért lelkesedni lehet – időről időre elfelejtődik, kimegy a divatból. Aztán visszajön, mert a luxust nem lehet megunni. A két világháború közötti korszak jellegzetes ízléséről átfogó képet adó tárlat csupa glamour, tobzódik az érzéki vizualitásban. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A görög eredetű pátosz szó eredetileg szenvedést, megrázó testi és lelki élmény jelölt. A kifejezés tartalma az idők során megváltozott, és szép lassan elnyerte mai jelentését. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egyszer virágkor, másszor világvége-hangulat. A test gyönyöreinek élvezése vagy az aszketizmus és remegés a Pokol bugyraitól. A közhangulat ingadozásának pedig hű lenyomata a művészet. Festett, írott vagy megénekelt formában, de mindig az emberiség két véglet közötti aktuális helyzetét mutatja. SOMOGYI-ROHONCZY ZSÓFIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az osztrák hegyekben, Flachauban immár 10 éve rendezik meg a minus20degree köztéri művészeti biennálét, amelynek minden kiadása organikusan épült fel egy-egy központi gondolat, kérdés köré. NÁNAY FANNI BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
„22 évvel ezelőtt 2000 volt, 33 évvel ezelőtt 1989." Akár ezzel a felirattal is találkozhatna a látogató Wolfgang Tillmans kiállításán. A bécsi mumokban az is kiderül, hogy a hang éppúgy lehet az absztrakció tárgya, mint az idő. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
