Őszinteségével, frissességével mellbevágó a Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2020-ban végzett Márfi Márk önreflexív szakdolgozatából született Telik – egy óra az életedből című egyszemélyes előadása, amit a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban láthat a közönség. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Karsai György kiemeli, hogy a nemrég véglegesen felszámolt Pécsi Országos Színházi Találkozó egyik nagy vívmánya a találkozás volt: a magyar színházi szakma egy helyen, egy időben beszélgetett egymással. Gulyás Mártonnak, ha nem is Pécsen, de ismét sikerült leültetni a szakma egy töredékét. DARVAY BOTOND ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
Blaszfémia és suta giccs - Herendi Gáborék passiójátéka láttán a felekezeten kívüli, agnosztikus néző éppúgy méltán háboroghat, mint a hívő keresztény. Lám, nemcsak az ünnep egyesíthet. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Színházi gyakorlatát, majd még egy rövid időszakot a Szputnyik társulatánál töltötte, egészen annak megszűnéséig. Több független társulatnál is dolgozott, majd a Vígszínházhoz szerződött. Pályakezdésről, váltásokról, szerepekről beszélgettünk Bach Katával. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Madách Színház online sorozata a karanténszínház utolsó aktuális pillanatát csípte el. Az Örökké fogd a kezem és Jövőre veled ugyanitt bemutatójával egy időben újrakezdődtek az offline előadások, a miskolci vagy budapesti első fecskéket egyre többen fogják követni. NAGY KLÁRA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Hogy miért most?”, nézett rám a Vígszínház immár nagyon távolról sem kezdő színésznője. „Hát azért, mert ez, ami most van, nem mehet így még öt évig”. „Mi az, ami most van?”, kérdeztem vissza. Lehet, hogy nem kellett volna. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Vannak helyzetek, amikor káromkodni vagy sírni lehet csak, akár nézői, akár szereplői vagyunk a történéseknek. S vannak életek, amik jobbára ilyen helyzetekből állanak. Seress Rezső, született Spitzer Rudolf, tudna mesélni. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy Martha és egy George biztosan kell hozzá, mármint Edward Albee Nem félünk a farkastól című darabjához, és persze nem árt egy Honey és Nick sem, a fiatal untermann-pár. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Eljátszani a darabot és eljátszani, hogy van darab, az nagyon nem ugyanaz. Leginkább ezt a színházi alapigazságot illusztrálja a Radnóti legújabb produkciója. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Regényt filmre adaptálni ziccer, de egy feldolgozás ugyanilyen könnyen okozhat csalódást is. Rudolf Péter sorozata, a Kossuthkifli nem készült hiába, de nem sokon múlott. CSIGER ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Időnként valóban vicces, néhány jó színészi pillanattal megáldott, szolidan hímsovén magyar vígjáték. Nejem, nőm, csajom – így, birtokos esetben, csak hogy mindenki értse, hol az asszony helye. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Vidnyánszky Attila rendezte előadás legfőbb jellegzetessége, hogy a rendező összetéveszthetetlen kézjegye semmilyen módon nem fedezhető fel rajta. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Magyarországon nem létező műfajban elsőfilmes rendező szívesen kipróbálná magát. Fiktív apróhirdetésünk aligha vonzaná támogatók hadát (a nézőkről nem is beszélve), a Kalandorok című film mégis hasonló recept alapján készült. Illetve szerencsére nem egészen. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
