Úgy látszik, megvan a megállapodás a főváros és a kormány között a színházak felosztásáról (aka megmentés). De mert erről csak halvány sejtéseket lehet olvasni a nyilvánosságban (mintha ugyan nem rólunk lenne szó), muszáj szólni a helyzetről és a következményekről. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A kiállítás születésnapi megemlékezés, amely azonban nemcsak a nyolcvanöt éves fotósnak szól, hiszen azt a nyolcvanöt képet, amit az ünnepelt a kurátorával, Szarka Klárával közösen válogatott ki, igazából a közönség kapja ajándékba. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A II. Országos Börtönszínházi Találkozót a két évvel ezelőtti dunaújvárosit követően idén a József Attila Színházban rendeztek meg. A háromtagú zsűri az öt régió 21 előadásából válogatott, amelyben összesen 240 fogvatartott játszott. A találkozón negyvenegy szereplőt láttunk öt előadásban. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A hallban Maár Gyula hatalmas arcképe, rajta a dátumok: 1934-2013. Nem a falon, hanem az ajtónak támasztva, mintha most tette volna oda valaki. „Az egyetlen férfi volt az életemben, akin nem tudtam átlépni. Értsd, ahogy érted.” CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az eredeti koncepció szerint Jágó szerepét a József Attila Színházban Rékasi Károly kapta volna. Érdemes nem kizárni tudatunkból az önkéntelenül felsejlő ghosting-jelenséget: amikor belelátjuk egy alakításba a színész különféle szerepeit. HERCZOG NOÉMI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Három színházi arckép. A szereplők útja néha találkozott. Egri István és Marton Endre dolgozott egymás közelében, Egri temetésén Kazimir Károly mondta az egyik búcsúztatót. De igazi találkozóhelyük Léner Péter érzelmektől nem mentes emlékezete. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A zene mellett nem maradhatnak ki a CAFe programjából a színházi előadások és irodalmi estek sem. A Müpába Daniele Finzi Pasca személyes ihletésű monodrámája, az Icaro kétszer is színpadra kerül, a Trafóba a horvát koreográfus, Ivana Müller In Common című darabjával érkezik. Új bemutatóra készül a Centrum Színház, a József Attila Színház, a Radnóti Miklós Színház, a Katona József Színház és a Vígszínház is. Az irodalom szerelmeseit pedig a Parti Nagy Lajos-est és az Irodalmi vándorcirkusz várja. Tovább a cikkhez
Attól, hogy azt gondoljuk: kiemelt nemzeti intézmények és/vagy önkormányzati színházak igazgatói pozíciójára nem kell föltétlenül pályázatot kiírni, még nem biztos, hogy ugyanazért gondoljuk ezt, mint L. Simon László kulturális államtitkár. ÜZEN A SZERK. Tovább a cikkhez
Nincs új a nap alatt, mondogatjuk, de nem éppen a „nap”, vagyis a klasszikusokat más fénytörésben mutató nézőpont változik állandóan? A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának előadásai a felnőtté válás történeteit állítják elénk, más-más műfajokban. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A beregszászi együttes éppúgy, mint a nagyváradi számára kevésbé megszokott színházi stílus jellegzetességeivel, különös ízeivel ismerkedik – a közönség jól érzékelhető örömére. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Infantilis dilinyó vagy monumentális idiotizmus? A pipacsos olasz szalmakalap az ősbemutató óta, kerek százhatvan éve eteti meg magát egy francia lóval és a mindenkori közönséggel. Nagyon tud valamit a nevettetésről. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A József Attila Színháznak van némi esélye a megmaradásra, a volt Mikroszkóp Színpadnak ebben a formájában szinte biztosan vége. A fővárosi színházaktól pénzt vonnak el, de a Városháza egy új, jelentős összegű, megpályázható támogatási forrást is létrehoz számukra. NAGY GERGELY MIKLÓS RIPORTJA. Tovább a cikkhez
Mamcserov Frigyes 1962-es filmjének színpadi adaptációjával tovább lovagolhatunk a József Attila Színház nosztalgiahullámán. Ízléssel és olajozottan működik a masinéria, kacag a néző, de ezer szerencse, hogy Mici néninek csupán két élete van. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Szálinger Balázs egy megtörtént környezeti katasztrófa eseményeiből írt filozófiai költeményt, amelyből Horváth Csaba készített mozgásszínházi előadást. Bár az író bátrabban bánt az alapanyagával, mint a rendező, A tiszta mézben így is megéri mélyre ásni. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Van egy generáció, amelyiknek az életélménye a globálvilág minden pontján azonos, ám a Stop the tempo József Attila színházi előadása ennek ellenére épp a nyelvében megmaradó eredeti kontextus miatt nem lesz a miénk. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
