A TÁP Színház legújabb előadását a Jurányi Inkubátorházban január 25-én mutatják be. A fiatal színész-rendező, Kizlinger Lilla önéletrajzi ihletésű darabja, a Mit csináljak, hogy jobban érezd magad többek között arra keresi a választ, hogy ki lehet-e lépni a generációkról generációkra öröklődő mintákból. Premier előtt beszélgettünk Kizlinger Lillával, illetve az előadás egyik főszereplőjével, Hajdu Szabolccsal. VAGDALT KRISZTINA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Picasso című előadásban Picasso, a művész háttérbe kerül. Picassót, az embert, a férjet, az élettársat, az apát, a nárcisztikust, a bántalmazót, a hipochondert, a puhulásnak indult testet látjuk. És Picasso ürügyén, az ő személyét csak felhasználva vet fel az előadás kérdéseket. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Gátlástalan lelkesedésemben még azt is mondhatnám, hogy ebben a színpadi változatban a teremtmény egyáltalán nem szorul rá a teremtőjére. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Átrium nézőterén ülve egy amerikai kisváros képviselőtestületének munkájába nyerünk bepillantást. A humoros felvezetés egy pillanat alatt válik véresen komollyá, a kérdés csupán az, hogy vajon egy óra tiszta szórakozás után elérhetünk-e igazi mélységeket? KESZTE BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Az esti meseműsor feladata, hogy az ember egész napi cselekvéssorát lezárja és előkészítse a lelket az éjszakai nyugalomra” - írja a Dollár Papa Gyermekei előzetese a Keletről, amit a Trafóban mutatnak be. Az előadásnak kevés köze van a klasszikus meséhez, és az sem biztos, hogy lesz annyira léleknyugtató. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Az etimológiai szótár szerint a tabu olyan dolog, amiről nem szabad nyilvánosan beszélni. Aki jegyet váltott a 30. THEALTER fesztivál első három napjának előadásaira, a társadalmi konvenciók tiltott témáinak publikus és meghökkentően őszinte feldolgozásaival szembesülhetett. MOHAI ALETTA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Lady Chatterley az előadás elején bejön, gyertyákat gyújt. Másfél órával később eloltja őket. És bár közben megforgatta az egész világot, mégsem változott semmi. NAGY KLÁRA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Evolúció, Mundruczó Kornél Ruhrtriennalén bemutatott rendezése az emlékezés és az ismétlődés fogalmai köré szerveződik, és (legalább) három generációt szembesít a történelmi helyzetből következő egyéni felelősséggel. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Dunapest idén harmadszor tudatosította Budapest lakóiban, hogy a város közepén ott folyik a Duna. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bárhol meg tudja vetni a lábát, vallja. Évek óta a Nézőművészeti Kft. tagja, ahol jól érzi magát. A társulat a Szkéné Színházzal közösen mutatta be Büchner Leonce és Léna című előadását. Az előadás kapcsán beszélgettünk Kovács Krisztiánnal. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Transzparensek, politikai programok és filozófiai értekezések taglalják hosszasan a semmit. A főhősök szerint semmi értelme bármilyen cselekvésnek, mert most minden forradalmi vállalkozás hiábavaló, az uralkodó réteg pedig nem tölti meg valódi tartalommal szónoklatait, és így a birodalom népének is jobb híján marad a semmi. Talán ismerős helyzet ez, de most maradjunk a mesénél és a gyermekrajzoknál. REZEK BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sötét van, ülünk fegyelmezetten, szól a zene, mintha templomi kórus énekelne, túl sok misebor után. Ez már az előadás? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Soha nem jutott eszembe korábban, hogy a Haramiák című dráma a Harcosok klubjának az előképe, Olasz Renátónak viszont igen. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Olasz Renátónak, az SZFE ötödéves színész szakos hallgatójának nem a Kitagadottak az első rendezése. Azonban az első rendezése, melyet az Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a Staféta pályázati program támogat. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A fura című előadás címszereplőjét, Jesper Liert tarthatnánk éppen furának, ha nem volna olyan pokolian ismerős. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
