„Nem szeretem a kefélni szót, a dugnit pláne nem, a basznit szeretem, de az meg a szöveget nem szereti”, így Esterházy, és valóban, a TÁPosok is csak kukaccal merik leírni az új e-előadásuk címét: B@szatlanul. KOVÁCS BEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Miközben az előadást néztem, eszembe jutott Poussin viharos tájképe, ami Pyramus és Thisbe történetét ábrázolja, és az, hogy valószínűleg ott se rohangálnának fel-alá az emberek, ha hiányozna róla az oroszlán. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Habkönnyű nyári bohóság? Ugyan. Halotti tor, szappanopera-dialógusokkal. Van azért társadalomkritika is, miért ne lenne? KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Dömötör Tamás rendező a Sirályt korszerű formába (televíziós műsort mímelve) helyezi a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház stúdiójában. Magamtól rá sem jöttem volna, mi az előadás mintája, mert kortársiatlan módon nem ismertem A gyanú árnyékában-t. Erre az előadás alcímében első ránézésre értelmezhetetlen A betű vezetett rá: „A Csehov árnyékában”. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amikor egy régi magyar híradó hangja szólal meg, a fiatal színész egy második világháborús katonai parancsnok díszbeszédét mondja el, ideidézi a mesterkélt, hamis szóhasználatot, a harciasan recsegőre beállított hangot, de annyira érzékletesen teszi, hogy a szemünk előtt azonnal peregni kezdenek a díszmagyarba öltözött nemzetvesztők szürkés-karcos képei. FORGÁCH ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
