Legóból készült ichtyosaurus látható Zsótér Sándor kecskeméti rendezésének, a Baalnak a színlapján. Mint azt az előadásból megtudjuk, az őshüllő nem szállt fel Noé bárkájára, s így a faj kipusztult. Tovább bonyolítja a képet, hogy az ichtyosaurus cetféle, és mint ilyennek, nem sok keresnivalója lett volna egy bárkán az özönvíz idején. Szabadság tehát vagy kényszer az ősállat döntése? PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ülnek a fürdőkádban, Übü mama és Übü papa, tompán farkasszemet néznek a közönséggel. Übü papa koszos, lepukkant, potrohos és animális; több hurkát akar, ennyi a vágya. Übü mama szintén koszos és lepukkant, de nem éri be a több hurkával. Nagyon vicces. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A duende az a bűvös szó, amelyre Garcia Lorca drámáinak bemutatói kapcsán a recenziók hivatkozni szoktak – általában úgy, hogy hiányolják az előadásból. Én néhány éve megfogadtam magamnak, hogy írásaimban igyekszem kerülni használatát – ami azért nem ilyen egyszerű. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogy mi a különbség a kecskeméti, Rusznyák Gábor rendezte és a szombathelyi, Mohácsi János jegyezte Mágnás Miska között? Bő másfél óra. Beugratós a kérdés: vajon kinek a javára? JÁSZAY TAMÁS PÁROS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Különböző korok játéktereit – a Globe-ot, a misztériumszínpadot, az avantgárd szimultán levegősségét – idézi meg az emeletes-emelvényes fehér díszlet, melyben a szerző elképzelte ligeti, vásári, cirkuszi porond is megfér. Izeg-mozog, éled a színmű mint struktúra; lomhább a megmaradt szöveg. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Örökzöld, persze: Molnár Ferenc Liliom című darabját el kell játszani, ha akad a társulatban egy színész, aki után kiabál a címszerep. Vagy egy színésznő, akit az isten is Julikának teremtett. Vagy csak úgy. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az amerikai író hosszadalmas és lelkizős önéletrajzi drámájából érdekfeszítő, kemény, a humort és lírát sem nélkülöző kortárs előadás született. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Caligula helytartója és a Bánk bán biztos kezű és biztos ízlésű rendezései után Bagó Bertalan harmadszor dolgozott a kecskeméti Katona összeszokott társulatával. Egy sikersorozat legfőbb ismérve azonban éppen az, hogy előbb-utóbb megszakad. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kecskeméti Katona társulatának olyannyira jól sikerült a Chioggiai csetepaté kipofozása, hogy a szórakoztató jelenetek még a darab alapvető hiányosságait is képesek feledtetni. Más kérdés, hogy az előadás komolyabb, érdemi törekvései ugyancsak az önfeledt játék hevében szorulnak háttérbe. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mezítelennek mutatkozik a Kelemen László Kamaraszínház színpada; Ambrus Mária gyakorlatilag teljesen lecsupaszíttatta a teret. A négy világító neoncsőn kívül csak a padló tudatosítja a terembe lépő nézővel, hogy itt ma előadást fog látni. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
