A produkció zenével, képekkel, tőkesúlyos színészi jelenléttel, szavak nélküli kifejezőerővel dolgozik. Mindez egyedül abból a szempontból hátrányos, hogy a színikritikus nemigen tehet egyebet, mint hogy deskriptíven áll hozzá a munkájához. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Eszerint Nóra megcsinálta azt, amire szinte esélye sem volt: nemcsak talpra állt, hanem összehozott magának egy szolid írói karriert. Mázli. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Stúdió-előadásokról régebben sokszor írtuk azt: a játékmód intenzitásfoka, a nézők karnyújtásnyi közelsége kihat a produkcióra, az összehangolódás keresi arányait, találkozási pontjait. Ma azt: a színpadi gyógyfüves cigaretták fanyar füstje főleg az első sorokban ülők orrát csapja meg. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Persze, hogy vállalás, persze, hogy brutális – de alapvetően mégiscsak egy színházi előadás ez, a Faust, Schilling Árpád rendezésében, a Katonában, két estén. Állít, kérdez és gondolkodtat – és alaposan megdolgoztatja azt a nézőt is, aki mindent bedob, hogy vele menjen. Kaland. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A cím macskakörmök közé kívánkozna. Idézet. Zsámbéki Gábor kíméletlen pontossággal olvasta a kíméletlen Brechtet, és a drámaszöveg kátéjához szinte maradéktalanul konzekvens, egyben szuverén előadást hozott létre. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egyértelmű, hogy a hajdani Filmszemle az enyészeté lett – legalábbis premierfesztivál értelmében. A Filmhét néven újjászületett seregszemlén alig láthattunk új alkotásokat, de a tévéfilm-szekció arra legalább alkalmat adott, hogy az agyonhallgatott és lehetetlen időpontban műsorra tűzött darabokból kedvünkre válogathassunk. HUNGLER TÍMEA ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
A kellemetlenkedő szerző kellemetlen darabja 130 év múltán még aktuálisabb, mint megírásakor volt. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA Tovább a cikkhez
A tavaly megjelent, történetét időben visszafelé göngyölítő sikeres regény színpadi változata sokat megőrzött a színtiszta epikumból, elmesélésből. Ha egy narrátor három percben összefoglalná az első részt, máris kezdődhetne a sokkal ütőképesebb második. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Gyűlöletáriákból szőtt komor társadalomkép bomlik ki a nemzetostorozó osztrák író, Thomas Bernhard hőseinek ajkán. S miközben bepillantást nyerünk az újraéledő náci veszélytől irtózó nagypolgári család szó szerint is gyászos jelenébe, feltárul a sötétlő múlt, amely beárnyékolja az ingatag jövőt. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az ifjú alkotók a mostanság oly gyakran hangoztatott „operettország” kifejezést szó szerint véve e „habkönnyű” műfaj kódrendszerén keresztül igyekeztek megmutatni a jelen Magyarországának társadalmi és politikai problémáit. KRICSFALUSI BEATRIX KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Fenyőfa, forraltbor, almássütemény és „rubintea” télies szinesztéziájába illeszkednek a Nyugat-év záróestjének programjai a Petőfi Irodalmi Múzeum majd' összes termeiben. BORGOS ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
