Vannak igazságok, amelyekkel nem akarunk szembesülni. Saját felelősségünk, a befolyásolhatóságunk, minden, amiért hibáztathatók vagyunk… Szeretnénk ezeket elfelejteni, de a színház nem engedi: arcunkba vágja az igazságot. BÁLINT ZSÓFIA ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
Művészet és hatalom örök kérdése foglalkoztatta Alföldi Róbertet Szegeden. A Bulgakov-darabból készült előadás azonban főként az alapmű langyossága miatt nevezhető félsikernek. FRITZ GERGELY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Modell és szemléltetés. A totalitárius hatalom a művészetek terén is szabadságtipró működésének modellje és a meyerholdi biomechanikus játékmód rekonstruáló szemléltetése, alkalmazása. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Ez nem szórakoztató” – mondja mögöttem valaki félhangosan az előadás nézőket is mozgósító záró jelenetét nézve. Igaza van, tényleg nem az. Vagy csak nem úgy, ahogy megszoktuk? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kell némi naivitás ahhoz, hogy az előadás első jelenetét az abszurd túlzás kategóriájába sorolja a néző: levél érkezik „fentről” a munkában elnyűtt hivatalnokokhoz, s tudatja, mit kell játszania a színháznak. Operát. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A temesvári TESZT fesztivál egyik érdekessége, hogy – eltérően a többi erdélyi színházi fesztivál profiljától – regionális rendezvényként gondolja el magát. VARGA ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ. Tovább a cikkhez
Lehet-e időjárás- és helyszínváltásokra épülő, bizarr díszletek közt játszódó, nagy apparátust kívánó kultmusicalt zsebkendőnyi helyen, hatásvadász effektek nélkül játszani? A kérdés költői, mert bármit lehet. Ami nem mindegy, az ennek a bárminek a hogyanja. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
