Hajdanán egyetemi bölcsésztréfának indult, de aztán kilépett eredeti térfogatából Philipp István és Bárány Ferenc zenés rímdrámája. Pedig a blődlinek rendszerint megárt a közegváltás és a rangemelés. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Varsói melódia című lírai színművet, amelyben egy lengyel lány és egy orosz fiú szeretnek egymásba 1946-ban Moszkvában, Leonyid Zorin 1967-ben írta. Evvel elejét vette annak, hogy hőseit, akik egyetemistaként ismerkednek meg, majd egy, illetve két évtized múltán újra találkoznak, megmutassa a későbbiekben is. Csak elképzelhetjük, mi lehetett Helgával és Vitekkel a hetvenes években, a nyolcvanas években, pláne a kilencvenesekben. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Itt aztán semmi manipuláció, semmi kuratórium: a Mészáros Márton újságíró által alapított, pénzzel nem járó művészeti díjat minden évben a közönség szavazatai alapján ítélik oda. Tovább a cikkhez
Annyira bírtam volna, ha a My Fair Lady legutolsó jelenetében Eliza egy lendületes mozdulattal Higgins fejéhez vágja a férfi papucsát. De hát odateszi neki, a lába elé. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nehéz szeretni a nyíltan tanító jellegű előadásokat, ahol nem az okosan feltett kérdések, és a kérdések generálta (el)gondolkodtatás a fő csapásirány, hanem a készen tálalt útmutatás. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Erdélyben lassan ahány színház, annyi nemzetközi fesztivál. Azt mégis túlzás volna állítani, hogy maguktól bújnak elő a földből, mint a gomba, mert az éltető (pénz)eső ott sem mindenkire egyformán hullik. KRICSFALUSI BEATRIX BESZÁMOLÓJA Tovább a cikkhez
Nem minden párbaj szükségszerűen halálos kimenetelű, és szerencsére a Művészetek Palotájában megrendezett Orgonapárbaj során sem a tragédia okozta sokktól állt el a lélegzetünk. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A gyenge kezdés után végül jött az erős visszaesés is, még ha a kettő között a kitartó szemlélő rá is bukkanhatott néhány figyelemre méltó megoldásra. A Nemzeti Színház egyenesen Tbilisiből reciklált előbemutatóján jártunk Gyulán. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tompos Kátya és Hrutka Róbert közös estje keresztülvezetett Európán, s közben érzékletessé tette, miért is más, ha egy színésznő énekelni kezd. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Centrál Színház célkitűzése pofonegyszerű, mégis egyedülálló: olyan zenés színházat akar a fővárosba, amelynek tétje is van. December végén például nem egy, hanem rögtön három Chicagót mutattak be. FRAUENHOFFER GYÖRGY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Coming out tényleg nem meleg film, de a híresztelésekkel ellentétben nem is arról szól, hogy a melegségből ki lehet gyógyulni. Orosz Dénes filmje mindössze egy fogyasztható vígjáték, amely fantázia-Magyarországon játszódik. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
Básti Julit a Nemzeti Színház Sirály című előadásában, Arkagyina szerepében nyújtott alakításáért a legjobb női főszereplők között jelölték kritikusdíjra. STUBER ANDREA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Augusztus 20-án Szegeden elmaradt az ilyenkor szokásos, kötelező tűzijáték. Rögtön egymás után kétszer is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nincs forradalmi hevület vagy lázas kapkodás a Nemzeti egyik utolsó bemutatott darabjában, Az ördög szekrényében. Az előadás valamiféle ráérősen csordogál az álnaiv álmatagságból a kedves huncutkodásokba, üdítő színészi alakításokba. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A színen alkoholisták és öngyilkos-jelöltek. Nyoma sincs a romantizált Erdély-képnek. A fekete humor talán túlélni segít. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
