A Centrál Színház nézőterére lépve tényleg úgy érezhetjük magunkat, mintha egy tévéstúdió kulisszáival szembesülnénk. Vibráló képernyők, kamerák, a műsorvezető pultja, mögötte a szerkesztői szoba. A képernyőkön pedig különböző hírműsorok látszanak – a hetvenes évekből. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hajdanán egyetemi bölcsésztréfának indult, de aztán kilépett eredeti térfogatából Philipp István és Bárány Ferenc zenés rímdrámája. Pedig a blődlinek rendszerint megárt a közegváltás és a rangemelés. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Meredt nyakkal lesik az eget a sörünnepre összeverődött népek. Kinek a Zeppelin fontos, kinek a Göncöl. Ám ebből a fekete csempés, alkohol- és vécészagú térből nehéz fölnézni az égre. Itt a vágyakozók a csillagot is csak képzelik inkább. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Annyira bírtam volna, ha a My Fair Lady legutolsó jelenetében Eliza egy lendületes mozdulattal Higgins fejéhez vágja a férfi papucsát. De hát odateszi neki, a lába elé. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nekem sok kell a színházban a nevetéshez, több, mint egy normális nézőnek – tán mert civilben nagyon is röhögős vagyok. Szóval amin más a térdét csapkodva kacag, azon én többnyire nem is mosolygok. Mert rendszerint mást látok, mint a többiek. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egressy Zoltán igazi profi színpadi szerző, tudja a mesterséget, de neki sem jön mindig ki a lépés. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kotordpata egy fiktív kisváros, bár ha a térképen rákeresünk Kisújszállásra, ahol Toroczkay András felnőtt, találhatunk hasonlóságokat. A szomszédos Sárszag pedig akár Karcag is lehetne. SZARKA KÁROLY KRITIKÁJA Tovább a cikkhez
A Centrál Színház célkitűzése pofonegyszerű, mégis egyedülálló: olyan zenés színházat akar a fővárosba, amelynek tétje is van. December végén például nem egy, hanem rögtön három Chicagót mutattak be. FRAUENHOFFER GYÖRGY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kifordítom, befordítom, mégis színház a színház – üzeni nekünk az 1982 óta világhódító farce, most éppen a Centrál társulatának tempós előadásában. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
