Örökös reflektorfény és örökös tartalékszerep. Harry herceg élete a figyelemfelkeltés és a figyelő tekintetek elől való menekülés közötti őrlődés, ez jellemzi pályafutását, magánéletét és családi kapcsolatait. Botránykrónikát írt vagy vádiratot az őt támadó családtagok és a bulvársajtó ellen? Esetleg épp a rá irányuló figyelmet kívánja pénzre váltani? R.HAHN VERONIKA ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
Azon gondolkodom - immár hetek óta, amióta egyre csak készülök megírni ezt a kritikát, de már a klaviatúra láttán is találok valami más, halaszthatatlan csinálnivalót –, hogy miért unatkoztam én ezen az előadáson. A Hedda Gableren, a Katonában. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
George Szirtes Magyarországon született, majd 1956-ban vándorolt ki szüleivel Angliába. Itt lett belőle költő. Az Előhívás lapjain édesanyja tragikus életének és halálának történetében egy befejezhetetlen gyászmunka folyamatát írja meg. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Lehet, hogy az író, mint vélik, valóban Rodinről mintázta főhősét. Lehet, hogy hazájába hosszú idő után visszatérő idősödő önmagáról. A főszerep nem egy személyé, hanem az elmúlásé. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ibsen első „római” darabját, a Brandot most először láttam színházban. Méghozzá a Nemzetiben, igen. Pont olyan előadás, amilyenből vagy tizenötöt dobott a szemétbe a Nemzeti fura ura: színház. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amióta nézem őket, azon töröm a fejem: mi a titkuk? Valószínűleg annyi, hogy nincs is titkuk: az előadásaikban minden ott és akkor történik, a szemünk előtt. Semmi megjátszás, semmi színlelés: csak színház. JÁSZAY TAMÁS ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
A könyv címét ódivatúnak és szentimentálisnak éreztem, tartottam tőle, hogy a bővebb kifejtés is ezt a stílt követi. Szerencsére az idegenkedés hamar múlt, mert a szerző napi gyakorlatban szerzett tapasztalatai egyre meggyőzőbbé tették, hogy a meséken keresztül magunkat tanulmányozzuk. IBOS ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
