Csak azért, mert bizonyos kérdések túlságosan kényesek vagy súlyosak, még beszélnünk kell róluk. Ezt teszi maga a színház is, történeteket mesél, néha olyan dolgokról, amiket nem akarunk meghallani. BÁLINT ZSÓFIA ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
Farkas István sokadik újrafelfedezését ígéri a Nemzeti Galéria életmű-kiállítása. A tárlatra, amelynek kurátora Kolozsváry Marianna, a saját gyűjteményen kívül öt külföldi és 11 hazai gyűjteményből érkeztek alkotások. Vajon miért kell újra és újra rácsodálkozni az életét 75 éve Auschwitzban végző festő életművére? ZÖLDI ANNA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Kántor Péter születésnapi képes-verses-könyve elsöpörte a recenzens illusztrált kötetekről alkotott előítéleteit. SZÜTS MIKLÓS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
George Szirtes Magyarországon született, majd 1956-ban vándorolt ki szüleivel Angliába. Itt lett belőle költő. Az Előhívás lapjain édesanyja tragikus életének és halálának történetében egy befejezhetetlen gyászmunka folyamatát írja meg. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Találkozások élménybeszámolói ezek az írások. Nem irodalomtörténeti kalauz, nem is tudományos munka ez. Nem akar az lenni. De ha még sokáig rosszul reklámozzák, ez lesz az a könyv, amit merő tévedésből „pihévé szednek hűvös kócsagok”. Kár lenne. GABNAI KATALIN ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Krusovszky regénye azoknak a műveknek a sorába illeszkedik, melyek a történelmi múlt dicstelen eseményeit beszélik ki. MODOR BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A klasszikus cirkusz önmagában is bámulatos, a Budapest Cirkuszfesztivál pedig évről évre ünnep a műfaj kedvelőinek. Idén, a modern cirkuszművészet megszületésének 250. jubileumaként hirdetett évben az FNC úgy döntött, szélesíti a porondot. MOLNÁR ZSÓFIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Erősebb címet, amely élesebben foglalná össze regénye szemléletmódját és vízióját, nem adhatott volna művének Zoltán Gábor. SZŰCS TERI RECENZIÓJA ÉS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A hallban Maár Gyula hatalmas arcképe, rajta a dátumok: 1934-2013. Nem a falon, hanem az ajtónak támasztva, mintha most tette volna oda valaki. „Az egyetlen férfi volt az életemben, akin nem tudtam átlépni. Értsd, ahogy érted.” CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Pilinszky család sokat tesz a költő életének, életművének teljesebb megismertetéséért, főleg szubjektív emlékezések és értékes fotóanyag (másutt a levelek) révén gyarapítva a korábban igen élénk, mostanában kissé stagnáló Pilinszky-filológiát. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Térey János első esszékötete a fülszöveg és a hátlapon olvasható részlet alapján nem elsősorban a szerzőt szándékozik közel hozni, noha az Apollinaire-től választott mottó önazonosításra vállalkozik és meglevő tudást kínál. SZOLCSÁNYI ÁKOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A felszabadult játék, s vele a nevetés is igen kevéssé volt jelen az előadásokban, tán mert a „felnőttbáb-játék” szabadulni akar a könnyedség és könnyűség ódiumától. Pedig hát legalább Huizinga óta jól tudjuk, hogy a játék nagyon is komoly dolog. MILBACHER RÓBERT BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ. Tovább a cikkhez
Négy idézet szögeli ki a szép kötet a borítón piros/vajszín/fekete, a belső oldalakon fehér-fekete téglalapját. Három Pilinszkytől való, egy Tandoritól. De ez – lényege szerint – Tandori-könyv. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Négy, selyempizsamába, köntösbe, illetve hálóingbe öltözött fiatal fogad bennünket a szinte üres térben. Kedvesen a helyünkre kalauzolnak, hárman elvegyülnek köztünk, egyikük pedig leül a velünk szemben lévő székre. MIKLÓS MELÁNIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
