A szentendrei Ferenczy Múzeum kiállításán átjön a legendás Új Symposion-hang, de talán a jel-zaj viszonyon lehetett volna még kicsit állítani. KÁNTOR VIOLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Január 24-én este 7-kor Grecsó Krisztián mély levegőt vesz, és elkezdi felolvasását, egyben a Revizor Offline egyik sorozatát. A SZERK. Tovább a cikkhez
Az 1972-ben megjelent Gogol halála és az egy évtized múlva kiadott Virág utca 3 komoly átrendezést jelenthetne a Tandori tevékenységével fémjelzett irodalmi kánonon. Kétségtelen, hogy ez a próza a korszak magyar nyelvű irodalmában mérföldkőnek tűnik. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nagy József visszatért első nagy sikere, a Pekingi kacsa hazai bemutatójának színhelyére, a Szkénébe, hogy enigmatikus színházi világának egyik örök visszatérő ihletforrását, Tolnai Ottó költészetét szóra bírja. Nem csak képletesen. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tolnai Ottó Végeladás című lírai-epikus drámáját olyannyira átdolgozták, kilúgozták az alkotók, hogy az „itt és most” színházi szituációjának és a közösségi együttlét élményének primér megtapasztalásán túl kevés érvényes mondanivalót viszünk haza emlékbe. MIKLÓS MELÁNIA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Tolnai Ottó kisregénye rövidsége ellenére is brutális, formátlan forma, mely súlyában A fekete órához, nem pedig Cézanne zsonglőrlabda-csendéleteihez hasonló. BENCSIK ORSOLYA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem voltak nagy meglepetések, meglepő kiugrások – igaz, csúfos kudarcok se nagyon – a minimál költségvetésű kisvárdai fesztiválon, amelyet azonban jellege szerint szemlének tekinthetünk. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Jelenkor nyári dupla száma izgalmas írásokat tartalmaz, de nem pusztán ezért érdemes a figyelmünkre: mint minden igazán jó folyóiratszám, többet mutat a benne szereplő szövegek összességénél. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Erős indulatoktól, politikai felhangoktól sem mentesen, a független színházak működését alapjaiban befolyásoló pályázati-támogatási patthelyzet ismertetésével vette kezdetét a huszadik, Tolnai Világlexikona címet viselő szegedi Thealter fesztivál. GERE ZSOLT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Mediawave-ből kívülről ennyi látszik: főleg filmesek megszállnak egy várost, szerveznek oda világzenei meg jazzprogramokat, vetítenek művészfilmeket (mindenki jöhet, csak Hollywoodnak legyen kuss! - Tolnai Ottót idézve), és jól érzik magukat. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Felhőtlen lírai turisztikával (húszperces könnyű lapozgatás, kilátás öt-hat versre) nem lehet becserkészni a könyvet. A mintegy százötven költemény tág határai közé kell költöznie az olvasónak; s ez szép lesz és szorongató. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház már többször bizonyította, hogy érvényesen nyúl avantgárd színpadi eszközökhöz. Ezúttal Tolnai Ottó szürreális világa ihletett térbeli installációba helyezett performanszt. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kérdések sorát fogalmaztam, amikor kijöttem a Ráday utcai színházból: lehet-e három darabból egy negyediket írni? Lehetséges-e Tolnai Ottó drámai szövegeit színre állítani? Mit lehet kezdeni Pesten a „Vajdaság-mitológiával”? Megél-e a színpadon a költészet, az esszé és az elbeszélő próza különös keverékéből születő dráma? A válaszok nem egyértelműek. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Tolnai Ottó 1999 és 2006 között született prózáiból összeállított, 2007-ben megjelent válogatás ismerős, otthonosan belakható univerzum. A kötet az időtlenül folyó végtelen monológ egy szelete, amely az új olvasót is úgy vendégeli meg, mintha az mindig is benne élt volna a Tolnai-kozmoszban. ZANIN ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
