A Puskás Tamás vezette Centrál Színházban bemutatták az évad egyik legjobb és legfontosabb előadását – mondom, miközben még az évad felénél sem tartunk. Chapeau. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Én nem tudom, mi ez, de eldöntöttem: nem döntöm el, hogy színház vagy egy upgradelt tárlatvezetés. A Textúra-sorozat új darabja a Magyar Nemzeti Galériában minden esetre jó estét ígér – és az ígéretét be is tartja. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A sugallatos-statikus színpadkép, a fények kompozíciója, a hangok, a minimálzene a szikár rendezői koncepció megvalósulását szolgálják, mert a produkcióban, úgy vélem, a vízió, a világkép felrajzolása a domináns elem, s csak kevéssé az emberi drámák kibontása. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Túlélni lehet csendben, egy téliesített garázsban lapulva, mint Jankó, vagy bátran, a halál árnyékának völgyében is A velencei kalmárt próbálva, mint “az első magyar gettószínház” tagjai. Lehet az elkerülhetetlent tagadva zuhanni előre, mint Ljuba, vagy álomvilágba menekülni, mint Ottó. Aki a 32. THEALTER-re látogat, megtanulhatja az előadásokból a túlélés lehetőségeit, a legnagyobb leckét mégis magától a fesztiváltól kapja. KISS LÓRÁNT BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Van a Stúdió K Színház friss, elevenbe vágó, szellemes Tigris-előadásának egy-két olyan pillanata, amikor megáll a kés a levegőben. De úgy áll meg, hogy közben sebet is ejt, és tompa fájdalmat okoz az odaadó nézőnek. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sartre-ba oltott stand-up sok zenével – a Vilmányi Benett által írt, játszott és rendezett produkcióról már megnézése előtt is sejthető, hogy nem próbálja szigorú műfaji keretek közé szorítani magát. A megnézése után pedig az is nyilvánvalóvá válik, hogy – noha folyamatosan el-eljátszik különböző formákkal és műfaji lehetőségekkel – igazi tétjét az ezeket a kereteket szétfeszítő színpadi személyesség érvényesítése jelenti. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Őszinteségével, frissességével mellbevágó a Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2020-ban végzett Márfi Márk önreflexív szakdolgozatából született Telik – egy óra az életedből című egyszemélyes előadása, amit a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban láthat a közönség. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
„Az esti meseműsor feladata, hogy az ember egész napi cselekvéssorát lezárja és előkészítse a lelket az éjszakai nyugalomra” - írja a Dollár Papa Gyermekei előzetese a Keletről, amit a Trafóban mutatnak be. Az előadásnak kevés köze van a klasszikus meséhez, és az sem biztos, hogy lesz annyira léleknyugtató. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
„Na, most kell nagyon vigyázni”, ez jutott eszembe, amikor még el sem kezdődött a Kurázsi és gyerekei című előadás a Radnóti Tesla Laborban. A Narratíva nevű új független csapat első premierjére olyan közönség gyűlt össze, mintha az egész városban elmaradt volna minden előadás. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ígéretes. Ezt a jelzőt próbálom visszatornázni a valódi helyére, visszaszerezni neki a saját, normális jelentését. Egy izgalmas színházi fogalmazásmód ígéretes megjelenését láttam az Örkény Színház Édes Anna című előadásában. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szenteczki Zita két éve végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakán, de már dolgozott több prominens kőszínházban és független csapattal is. Szereti a közös munkát az Operettszínház nagyzenekarával, de örömest alapítana új színházi műhelyt is, ahol a maga ura lehet. Most Maeterlinck A kék madarából rendez zenés ifjúsági előadást a Kálmán Imre Teátrumban egy fiatal, tehetséges alkotógárdával. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A fiatal alkotócsapat munkájának eredményeként Grecsó Krisztián Megyek utánad című regénye igényesen szórakoztató párkapcsolati drámaként ölt megindító színpadi formát. FRITZ GERGELY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Úgy látszik, valami történik Montenegróban: a cetinjei „Zetski dom” Királyi Színház két, más okokból igencsak figyelemre méltó előadással lépett fel a szabadkai Desiré Fesztiválon. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem egészen azt kapjuk, amit várunk a Pesti Színház Don Juan-bemutatóján: a nagy csábító látványos elkárhozás helyett egyszerűen kilép az életéből, lesétál a színpadról. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kinek csinálunk színházat? Ritkán veti fel előadás ennyire élesen a kérdést, mint most a Pesti Színház Haramiák-bemutatója. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
