A Tündérkirálynő és tündérszolgája összecsövezve úgy hatnak, mint egy Laokoón-csoport, amelyet racionalizálás címén leépített a cégvezetés. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A fehérvári színház elmúlt éveit vizsgáló elemzésünk második részében a társulat, vagyis a színészek és a rendezői kar áll a fókuszban. Emlékezetes szerepek, kiemelkedő előadások. És a konklúzió. URBÁN BALÁZS ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Van arányérzéke a Mohácsi testvéreknek: elegánsan teret engednek a primér élvezeteknek, sőt igazi jellem- és helyzetkomikumi orgia folyik itt, miközben az ínyenceknek sem felejtik el felszolgálni az apró falatkaként tálalt, gusztusos társadalomkritikát. Lehet csemegézni. DÉZSI FRUZSINA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A harminc év alatti kiválóságokat elismerő Junior Prima Díjat idén nyolcadik alkalommal adták át. Az FHB Bank támogatásával adományozott díjban részesült Lábodi Ádám, a székesfehérvári Vörösmarty Színház művésze is. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Amikor egy Pintér Béla-darab előadásában egy fia Pintér Béla sem mutatkozik, akkor lehet igazán felmérni, vagy legalábbis megérezni a Pintér Béla-dráma formátumát, a szöveg értékeit vagy esetleges gyengéit. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Végy némi Három nővér-utánérzést, egy csipetnyi görög mitológiai reminiszcenciát, tedd mindezt drámaírói mérlegedre, jól számítsd ki a fordulatokat, helyezd mindezt az amerikai Délre, majd gyúrd össze egy darabbá. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az előadás plakátja beszédes, mi több, fecsegő: egy darálóba felül bemegy a művész, alul kijön a darálthús. Szerencse vagy pech: Bagó Bertalan rendezése nem arról beszél, amiről a plakát. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bagó Bertalan rendezése a generációváltás problémáján keresztül szemléli a Lear királyt: a visszavonuló uralkodó tényleges hatalmát, teljes birodalmát készül szétosztani három lánya között. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az uralkodás, a szabadság kérdéseit tárgyaló történelmi darabok iránt programos érdeklődést tanúsító rendező, Bagó Bertalan a Bizánccal a Székely János-színműhöz (Caligula helytartója, Kecskemét/Thália, 2011) jár a legközelebb, de dráma és színrevivők ezúttal elkerülték egymást. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nincs szerencséje a magyar mozinak Franco Neróval. A szakmai hiperprofizmusáról nevezetes sztár mintha inkább társproducerként húzná össze a szemöldökét, semmint a kíméletlen kapitalista cipőgyáros képviseletében. A cím és a címszereplő is leválik a szerény közepes filmről. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez