Első elbizonytalanodásunkban mondhatnánk azt is: Szabó Magda alufóliában. Mert különös kísérlet tárgya lett Az ajtó című, sokak által szeretett regény. Azok is szeretik, akik most színre vitték, pár motívuma legalábbis érdekli őket. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Üres térben hat színész meg különböző méretű és alakú falapok sokasága. Ezek együtt a „szereplői” Horváth Csaba bravúros, lefojtott érzelmekkel és indulatokkal teli rendezésének. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Gáspár Ildikó a nyáron Wormsban, a Nibelungen-Festspielén rendezte Lukas Bärfuss Luther című drámájának ősbemutatóját. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az utókor számára Racine Andromakhéjának bemutatója azon felhőtlen, mondhatni boldog pillanatok egyikeként örökíttetett meg, amikor a Napkirály, XIV. Lajos határozottan jól érezte magát udvari színházában. KARSAI GYÖRGY ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
„Ezeket? Isten? A saját képére?” Horváth Csaba újra Tar Sándorhoz fordul, hogy a szeretetről, de még inkább annak hiányáról állítson és kérdezzen. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ez a cím tartozhatna egy szociofotóhoz is, de nem, ez most szikár és tárgyilagos összefoglalása annak, hogy mi vár a kalandvágyó nézőre, aki a Stúdió K Színház szuperprodukciójának megtekintésére vállalkozik. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Rég várt találkozás, rég várt élményekkel. Horváth Csaba Bartókot koreografált. KRÁLL CSABA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Horváth Csaba nem híve a pamfletszerű, beszólogatós politikai színháznak, darabválasztásai mégis egytől egyig aktuálisak és politikusak, a legégetőbb társadalmi problémákba tenyerelnek bele. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Dosztojevszkij nagyregényének komplexitását lehetetlen és szükségtelen vállalkozás a színpadon visszaadni. Horváth Csaba előadás-monstrumában éppen ezért próbálkozik vele – sikerrel. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Noha a pofán csapással, egyáltalán: bármiféle csapkodással óvatos vagyok, mégis ez a helyzet: Nagy Zsoltot pofán csapja Kohlhaas Mihály szerepe. És megmutat benne valamit, amit én még nem láttam: a félelmet. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kétarcú Euripidész tragédiája, s kétarcú Horváth Csaba előadása is, csak éppen másként. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ebben az alcíme szerint Szerelmi idillként aposztrofált móriczi történetben kevés van, ami idillikus, a szerelem beteljesedéséhez vezető út pedig végképp nem az. Vehetjük ezt iróniának is a realista széppróza írófejedelmétől? KRÁLL CSABA ÍRÁSA Tovább a cikkhez
A mintegy hatvanperces, szünet nélküli előadás egyértelműen fel sem oldható súlyos dilemmákkal szembesíti nézőit. Nem többről, nem kevesebbről van szó, mint hogy valaki, akit rokonszenvvel fogadnak, teljességgel és vészesen elüt az őt támogatni igyekvő közösségtől. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
