Nem muszáj, hogy legyen követhető sztori, főhős, akivel azonosulni lehet – ezek hiányában még lehet pompás egy előadás. Legutóbb például a Melancholy Rooms volt ilyen. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Gátlástalan lelkesedésemben még azt is mondhatnám, hogy ebben a színpadi változatban a teremtmény egyáltalán nem szorul rá a teremtőjére. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A hazatérő férfi siet a mellékhelységre, ahol sürgős dolga van – és csak jókora spéttel veszi észre, hogy a WC fala teljesen hiányzik, mivel elbontották a mesteremberek. Kocsis Gergely tekintete szavakkal leírhatatlan; a nézőtér fuldoklik a nevetéstől. Talán nem túlzok, ha azt írom, hogy elsősorban ez indokolja a Mesteremberek Katona József színházi bemutatóját. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Blaszfémia és suta giccs - Herendi Gáborék passiójátéka láttán a felekezeten kívüli, agnosztikus néző éppúgy méltán háboroghat, mint a hívő keresztény. Lám, nemcsak az ünnep egyesíthet. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kevély kísérlet, magabízó kunszt ez, kacér becsületességgel alátámasztva. Ámul a néző színészen és rendezőn, de a szöveg próbára tesz, földühít és kifáraszt. Aztán egyszer csak előáll a csellel eltervezett lényeg: érvényesül a megtisztított pillanat, s mellbe vág a nagy művel való találkozás élménye. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem derűlátó, bár helyenként derűs helyzetjelentés szerelemről, hűségről, hatalomféltésről, uralkodásról és a nemzet jövőjéről. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ascher Tamás, mint már annyiszor, most is – szagoltat. Alkotótársaival együtt, orrunk alá nyom valamit, amitől fuldokolva próbálnánk elfordulni, csak hát nem lehet. Letagadni meg még úgy sem. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nézzétek meg A Platonovot a Kamrában, ha nem féltek a tükörtől. Mert meg fogjátok látni magatokat benne. Igen, te is. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jó lenne tudni, miért. Mármint miért került színre Szuhovo-Kobilin Az ügy című darabja a Katonában; mit látott benne Ascher Tamás, aki megrendezte, és miért nem látom én, amit ő látott. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A legjobb női alakítás díjának jelöltje; a színikritikusok szavazatai alapján A félelem megeszi a lelket című előadásban az évad egyik kiemelkedő alakítását nyújtotta. "A szabadúszás úttörője", mondhatnánk, ha szeretnénk a nagy szavakat. Hernádi Judit. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Akiket félelemre nevelnek, azok életében a személyes balsors és a társadalmi nyomorúság úgy összeadódhat, hogy a hazugság csodafegyvere pazar pusztítást tud véghez vinni benne. Az ellopott törvény stiklikre való alkalmazása minden esetben királyi út egy közösség megsemmisüléséhez. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A magyarországi közönség Székely Csaba Bánya-trilógiájából ismeri leginkább, azóta számos darab jelentős szerepét játszotta Budapesten is. Most ismét változás lesz az életében, az évad végén elszerződik Szombathelyről. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Az emberek nem tanulnak és nem felejtenek: Alföldi Róbert vicces tandrámát rendezett az Átriumban Fassbinder 1974-es filmje nyomán. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hosszan-hosszan reszketve szól egy hegedű, egyetlen ember ül a színpadon a nézőknek háttal, szinte élettelenül dőlve a széktámlának. Karja, keze lóg, ő maga meg sem mozdul. Nem lélegzik. Gunnyaszt? Bambul? Alszik? Vagy halott? SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogy mi a különbség a kecskeméti, Rusznyák Gábor rendezte és a szombathelyi, Mohácsi János jegyezte Mágnás Miska között? Bő másfél óra. Beugratós a kérdés: vajon kinek a javára? JÁSZAY TAMÁS PÁROS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez