A Régi Zsinagóga kertjébe lépve szemet szúrnak a bejárat fölé aggatott színes nyakkendők. Milyen ünnep készülődik itt? Megnyitó, búcsúztató, esetleg megemlékezés? A kérdésre nem kapunk választ Balog József performanszba hajló beszéde után sem, aminek a végén ő is felköt egy fekete nyakkendőt. Háta mögött a 33. THEALTER plakátja: egy kézpár, tele fehér körökkel. Vagy nézői szemekkel. Vagy nullákkal. BÁLINT ZSÓFIA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Hagytam időt magamnak, hogy kissé kihűljön bennem ennek az előadásnak az emléke, de még most is úgy érzem, ennek az egyetlen órának nagyobb teátrális ereje és indulati tömege van, mint sok más nagyszínházi produkciónak. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Azon gondolkodom - immár hetek óta, amióta egyre csak készülök megírni ezt a kritikát, de már a klaviatúra láttán is találok valami más, halaszthatatlan csinálnivalót –, hogy miért unatkoztam én ezen az előadáson. A Hedda Gableren, a Katonában. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem muszáj, hogy legyen követhető sztori, főhős, akivel azonosulni lehet – ezek hiányában még lehet pompás egy előadás. Legutóbb például a Melancholy Rooms volt ilyen. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Gátlástalan lelkesedésemben még azt is mondhatnám, hogy ebben a színpadi változatban a teremtmény egyáltalán nem szorul rá a teremtőjére. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A hazatérő férfi siet a mellékhelységre, ahol sürgős dolga van – és csak jókora spéttel veszi észre, hogy a WC fala teljesen hiányzik, mivel elbontották a mesteremberek. Kocsis Gergely tekintete szavakkal leírhatatlan; a nézőtér fuldoklik a nevetéstől. Talán nem túlzok, ha azt írom, hogy elsősorban ez indokolja a Mesteremberek Katona József színházi bemutatóját. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Blaszfémia és suta giccs - Herendi Gáborék passiójátéka láttán a felekezeten kívüli, agnosztikus néző éppúgy méltán háboroghat, mint a hívő keresztény. Lám, nemcsak az ünnep egyesíthet. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kevély kísérlet, magabízó kunszt ez, kacér becsületességgel alátámasztva. Ámul a néző színészen és rendezőn, de a szöveg próbára tesz, földühít és kifáraszt. Aztán egyszer csak előáll a csellel eltervezett lényeg: érvényesül a megtisztított pillanat, s mellbe vág a nagy művel való találkozás élménye. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem derűlátó, bár helyenként derűs helyzetjelentés szerelemről, hűségről, hatalomféltésről, uralkodásról és a nemzet jövőjéről. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ascher Tamás, mint már annyiszor, most is – szagoltat. Alkotótársaival együtt, orrunk alá nyom valamit, amitől fuldokolva próbálnánk elfordulni, csak hát nem lehet. Letagadni meg még úgy sem. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nézzétek meg A Platonovot a Kamrában, ha nem féltek a tükörtől. Mert meg fogjátok látni magatokat benne. Igen, te is. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jó lenne tudni, miért. Mármint miért került színre Szuhovo-Kobilin Az ügy című darabja a Katonában; mit látott benne Ascher Tamás, aki megrendezte, és miért nem látom én, amit ő látott. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A legjobb női alakítás díjának jelöltje; a színikritikusok szavazatai alapján A félelem megeszi a lelket című előadásban az évad egyik kiemelkedő alakítását nyújtotta. "A szabadúszás úttörője", mondhatnánk, ha szeretnénk a nagy szavakat. Hernádi Judit. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Akiket félelemre nevelnek, azok életében a személyes balsors és a társadalmi nyomorúság úgy összeadódhat, hogy a hazugság csodafegyvere pazar pusztítást tud véghez vinni benne. Az ellopott törvény stiklikre való alkalmazása minden esetben királyi út egy közösség megsemmisüléséhez. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A magyarországi közönség Székely Csaba Bánya-trilógiájából ismeri leginkább, azóta számos darab jelentős szerepét játszotta Budapesten is. Most ismét változás lesz az életében, az évad végén elszerződik Szombathelyről. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
