Megítélésem szerint a társulat tagjai nem tettek egyebet, se többet, se kevesebbet, minthogy figyelmesen és szakszerűen lefordították a filmet a színház közösségi terének formanyelvére, jó érzékkel kiaknázva a fordításműveletben rejlő esélyeket, és nagyjából elkerülve a benne leselkedő veszélyeket. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem jellemző, hogy valaki kétszer kilépjen az ország egyik legszínvonalasabb színházából, miközben egész életében cipeli az ott kapott művészi súlyokat. Mindenkinek van választása. Vagy él vele, vagy nem. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Látványos akció és veretes dikció kényes egyensúlyát hozza létre Szőcs Artur a miskolci társulattal, amikor Euripidész ma is érvényes gondolatait egy futófényekkel dekorált lebujban mondatja el. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A túlzás fontos stíluseszköz, komédia színrevitelekor szinte nélkülözhetetlen. Az eltúlzott túlzás viszont – pláne túlzó fokra emelve – önmagát kezdi ki. Ami sok, az sok. Úrra lesz rajtunk a hiányérzet. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Megszállott horroristák és kezdő cinefilek – ez a tanulmánykötet mindkét csoport figyelmére számít. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Pillantás a hídról-ra rá lehetne húzni akár egy nagyon mai olvasatot is, ha a migránskérdésre fűzné fel a darabot a rendező. Lehetne belőle krimit csinálni. Lehetne görög sorstragédia is akár, Miller után nem annyira szabadon. Elképzelhető, hogy ezeket Lukáts Andor zsákutcának gondolta. De sajnos másfelé nem indult el. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A szülők bizony itt minden tőlük telhetőt megtettek: a gyermek lábra állt, lassan felcserepedett és aztán elindult – de hova is? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Müpa által rendezett, Vashegyi György nevével fémjelzett Régizene Fesztivál záróhangversenyén Mendelssohn első oratóriuma, a Paulus szólalt meg a napokon át Budapesten tartózkodó, korábban Bach h-moll-miséjét is elvezénylő neves flamand karmester, Philippe Herreweghe irányításával. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Roland Schimmelpfennig Európa-szerte népszerű, kortárs drámaszerző – olyannyira divatos, hogy volt év (2006), mikor Magyarországon is négy művét játszották a színházak. SÁNDOR ZITA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
