Az Átrium nézőterén ülve egy amerikai kisváros képviselőtestületének munkájába nyerünk bepillantást. A humoros felvezetés egy pillanat alatt válik véresen komollyá, a kérdés csupán az, hogy vajon egy óra tiszta szórakozás után elérhetünk-e igazi mélységeket? KESZTE BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az emberek nem tanulnak és nem felejtenek: Alföldi Róbert vicces tandrámát rendezett az Átriumban Fassbinder 1974-es filmje nyomán. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Virtigli bravúrstück, sokak szerint Molnár Ferenc legjobb darabja az Egy, kettő, három. Ugyancsak sokak szerint azon múlik minden, hogy Norrison bankár szerepét jól játssza-e a színész. Nos, Norrison bankár szerepét az Átrium és a Kultúrbrigád előadásában jól játssza a színész. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egyik este Vidnyánszky Attila Isten ostora-előadásában lép színre, másnap Alföldi Róbertnél és Az Őrült Nők Ketrecében játszik. A közös nevezőt kerestük Fehér Tibor színművésszel, a Nemzeti Színház társulati tagjával, a Junior Príma Díj egyik idei kitüntetettjével. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
„Nem mondok le. Nem mondok le.” Hajtogatja csökönyösen, magába roskadva, kis durcával a hangjában az ország első embere Alföldi Róbert új rendezésének a vége felé. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Talán lehetne még segíteni ezen, lehiggadva, belátva, elismerve a hibát. De az uralkodó rendszerébe egyszerűen nincsen beleépítve a korrekció lehetősége. Ezért fog erre rámenni minden és mindenki. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tévedtem, amikor az úgynevezett politikai elitnek a III. Richárd és a Macbeth negyedik-ötödik felvonását ajánlgattam okulásul. Súlycsoport és érthetőségi szempontok okán sokkal, de sokkal megfelelőbb Ionesco Makbettje, ez a vérgőzös szatíra. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Megint politikai színház, megint Alföldi Róbert rendezésében. Nem unjuk, mert az ember nehezen tud ráunni a valóságra. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ibsen első „római” darabját, a Brandot most először láttam színházban. Méghozzá a Nemzetiben, igen. Pont olyan előadás, amilyenből vagy tizenötöt dobott a szemétbe a Nemzeti fura ura: színház. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A szerelem vak és meglepően jól bírja a fájdalmat. A kritikus viszont épp fordítva van ezzel: lát és szenved. A nem az nemet jelent. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Úgy hírlik, némely varsói kocsmákban a mai napig szert tehet az ember ingyen egy korsó sörre a lengyel, magyar, két jó barát rigmus ékes lengyel nyelven történő elővezetésével. A dwa bratanki legendáját azonban sürgősen újra kellene gondolni. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Színházban vagyunk kétségtelenül – ezzel szembesülünk, miután felgördül a függöny a Nemzeti Színház előadásának elején. És Silviu Purcărete rendezése voltaképpen pillanatnyi lehetőséget sem ad arra, hogy erről megfeledkezzünk. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vörös, barna, fekete függönyök ereszkednek, emelkednek, nyílnak, zárulnak. A fent, lent, előtér, színpadmély: a lejtmenetbe kapcsolt történelmi valóság színjátékként fordul mind a négy égtáj irányába. Színjáték két részben. Mégis szünet nélkül. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Saját vállalásának terhét derekasan viselő, lelkiismeret-ébresztő nagyszabású előadást lát a közönség. A gyűlöletbeszéd, indulatpolitika, ténytorzítás anatómiáját. De látja azt is, hogy az előadás nincs teljesen felkészülve önmagára. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sokadszor bizonyosodik be: csupán jobb híján jelölhetünk egy színházi előadást a drámaíró nevével és a darab címével. Amit a Nemzeti Kaszás Attila Termében látunk, színházi értelemben egyik irodalmi előzménye segítségével sem írható le megközelítő pontossággal. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
