Borbély Szilárd posztumusz, töredékes esszéregényének, a Kafka fiának csendje egy zsidó temető hallgatása. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA Tovább a cikkhez
Ha ránézünk a Kalligram kiadóra, könnyen azonosítható képet látunk, s ez a kép némileg különbözik a néhány évvel korábbitól. A Kalligram zömmel magyar szerzőket ad ki, figyel az új, „peremről” bekerült szerzőkre. Megőrizte társadalomtudományi érdeklődését is és nyit a világirodalom „nagy nyelvei” irányába. A portfólió korábbi jellegzetessége, a közép- és kelet-európai irodalom szerzőinek kiadása viszont zsugorodni látszik. MERÉNYI ÁGNES INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Krusovszky regénye azoknak a műveknek a sorába illeszkedik, melyek a történelmi múlt dicstelen eseményeit beszélik ki. MODOR BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Cziegler Balázs szerint a jó rendezőnek határozott elképzelése van, de nem nyomja el a tervezőt, vizuális kérdésekben feltétel nélkül hallgat rá, és képes rá alkotótársként tekinteni. PAPP TÍMEA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A drámaírók szakmai műhelytalálkozójából Debrecenben színházi fesztivál lett. Igaz, a magyar drámák előadásainak fesztiválja. NÁNAY ISTVÁN BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A görög sorstragédiát nem látom benne, pedig a beharangozóban ilyesmit ígérnek; igaz, van kar, meg a szereplők neve is maga a szerep, de mégsem görög sorstragédia, hanem súlyos magyar és kortársi társadalmi látlelet a Katonában bemutatott előadás, Az olaszliszkai. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nemes Z. Márió a kegyetlenségig következetes, bizarrságot pörgető prózaverseiben olyan világot látunk működni, ahol minden, ami mocsok, bél, sár, mocsár, rozsda, göcsört, betegség, örökletes téboly, tárt karokra lel. TOROCZKAY ANDRÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Egyik legprogresszívebbnek számító költőnk, a nagy Ady Endre 1904-ben Párizsban betévedt egy anarchista estre, és nem győzött fintorogni azon, hogy ott „mindenki valaki”, ahelyett hogy szép rendben külön lennének a felszólalók egyfelől (a pódiumon, nyilván) és a publikum másfelől, a sorokban. Ráadásul „Piszkos Pierrot-k és Pierrettek integetnek suta arccal a falakról.” SELYEM ZSUZSA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A diákszínjátszó körökben országosan jegyzett és sokszorosan elismert pécsi Apolló Kulturális Egyesület alkotócsapata úgy döntött, hogy az idei évadtól máshogyan működik tovább. A miértekről és hogyanokról a csapatot vezető Tóth Zoltánnal beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
„Amit akkor megvalósítottam, az ma már a múlt, amivel szembe kell néznem, amin túl kell lépnem. Valaki áll a helyemen, ahol egykor én álltam, és nem lehet eldönteni, hogy ez most hallucináció vagy önmagunkra rákérdezés.” KRÁLL CSABA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A borítónál kezdem, a kezdet kezdetén: szürkésfehérben játszó, kietlen, füves puszta, a távolban egy karón ülő madár. Repülés előtt vagy repülés után? Feltehetjük azt a kérdést is, hogy Borbély Szilárd könyve összeomlás előtt vagy összeomlás után íródott-e? AYHAN GÖKHAN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Csokonai Színház ambiciózusan, egy hetes „ünnepi” fesztivállal kezdi a 2012/2013-as évadot azért, hogy egybegyűjtve mutassa fel az elmúlt években Debrecenben született értékeket. KRICSFALUSI BEATRIX ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Nagy Zsolt már megint mór, Tóth Orsit újra bántják, Katona László most is manipulál. Ennek ellenére a Meggyalázás nem szokványos produkció: itt ugyanis nemcsak a szereplők kapják a nagyobbnál nagyobb pofonokat, de a nézővel sem bánnak mindig kesztyűs kézzel. NAGY GERGELY MIKLÓS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Hamlet szomorújáték. VI. fel-vonásban. Shakespeare munkája úgy a’ mint az, a’ mi Játszó-színeinkre léphet – írta fordítása alá 1790-ben Kazinczy Ferenc, a nyelvújítás hazai zászlóvivője. GERE ZSOLT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Vidnyánszky Attila többrétegű szertartásszínháza talált partnerre Borbély Szilárd rendkívüli kérdéseket felvető verseiben. A katarzis lehetetlenségét feszegető szövegekből katartikus előadás született. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
