Akik a Művészetek Palotájában vagy annak honlapján végigkövették a nemrég elhunyt Esterházy Péter tiszteletére rendezett emlékezést, talán hasonló katartikus élményben részesültek, mint e sorok írója. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A szellemidézés és a történelem ismétlődésének jegyében telt Márton László január 25-i estje, a Literárium című irodalmi beszélgetéssorozat legutóbbi állomásán a Müpában. SZARKA KÁROLY ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Wagner Bolygó Hollandija nehéz és feldolgozhatatlan zenei eseményként él a színházi játékhagyományban, most felfrissülést kínáló élményt kaptunk Fischer Ádám csapatától. JÁKFALVI MAGDOLNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Április 19-e: a nap, amikor Kirill Petrenko meglepődött, mennyire szeret a magyar közönség tapsolni. A Bayerisches Staatsorchester Ravel, Hartmann és Berlioz műveit hozta a Tavaszi Fesztiválra. CSABAI MÁTÉ CIKKE. Tovább a cikkhez
Noha a Nemzeti Hangversenyterem nézőterének jelentős része üresen maradt, s az ígértekkel ellentétben nem Thomas Adés dirigálta a Concerto Budapest zenekarát, nagyszerű hangversenyt hallhattak a jelenlévők. CSABAI MÁTÉ CIKKE. Tovább a cikkhez
Amit az első pillanatban szájbarágásnak vélnénk, azt a következőben a megnyilvánulás súlya és kiérleltsége kinyilatkoztatássá lényegíti át. Ismét itt járt Szokolov. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A legendás kubai jazztrombitás, a 69 éves Arturo Sandoval látogatott a Müpába szeptettje élén. Fejedelmi stílusban ajándékozta meg közönségét néhány nagy pillanattal, a kötelezően kipréselt magas hangokkal, és egy cimbalmos meglepetéssel. ZIPERNOVSZKY KORNÉL CIKKE. Tovább a cikkhez
A műsorfüzet is a koncert része, így egyszer-egyszer e hasznos vagy éppen bosszantó szövegeknek is kijár a kritikusi figyelem. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Gidon Kremer már sokszor megörvendeztette a magyar közönséget valami ritkával és becsessel. Most is ezt tette, megszólaltatván Sosztakovics barátja, Mieczyslaw Weinberg Hegedűversenyét. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Gyakran lehet muzsikusok, főképp zongoraművészek között olyan megkülönböztetésekről hallani, miszerint az egyik előadó virtuózabb alkat, a másik pedig kontemplatívabb, magába fordulóbb. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Két befejezetlen szimfónia között egy dalciklus, amely idő előtt véget ért életekről szól. Thomas Hampson lépett fel a Concerto Budapest vendégeként a Művészetek Palotájában. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az ilyen művész nem előad, hanem felfedez: felfedez a műben mindent, ami energia, konfrontáció, látomás, álom, indulat, szenvedély. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A megboldogult nyolcvanas évek egyetemi színpados nemzetközi pantomimtalálkozóin haladóbb szellemű előadásokat lehetett látni, mint a Pokoli bál. E megidézett korszak kulturális „terméke” – más vonatkozásban – Boris Eifman is, a Tavaszi Fesztivál idei „sztárvendége”. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A művészi maximalizmus két megvalósulásának, egy-egy radikális, önmagához végletes szigorúsággal hű, zárt formaelvnek: a zeneinek és a színházinak kellett találkoznia egymással ez esetben. S a végletek a végesben találkoznak is. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Accademia Teatro alla Scala kórusa és szólistái Rossini Kis ünnepi miséjét adták elő a Müpában. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
