A másfél órás darab ha nem is különösebben differenciáltan, de igyekszik több oldalról közelíteni meg a férfi-nő kérdést, az odaéléstől a visszaélésig, elkapástól túlkapásig, a közhelyestől az általánoson át az egyediig. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A genderkérdés fényében vizsgálja a férfi-nő viszonyt Tasnádi István darabja, a Tapasztalt asszony. Az Orlai Produkciós Iroda bemutatóját a szerző rendezésében március 31-én tartják a Jurányi Ház színháztermében. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Természetesen tudjuk, hogyan lehet biztosan elrontani egy homoszexuális fiatal fiú neveltetését. Nem kell hozzá sok, csak az elfogadás hiánya, némi alkohol, illetve a kapcsolat megszakítása. De képesek vagyunk-e mögé látni ennek az el nem fogadásnak? Tudjuk-e tágabb kontextusban vizsgálni? És jut-e idő mindeközben a szórakozásra is? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Húsz év működés után a Tünet Együttes megszűnik: az alapító-társulatvezető Szabó Rékával árnyalatlan kijelentésekről, a döntési mechanizmusok átláthatatlanságáról, és arról is beszéltünk, hogy mitől könnyebbült meg a búcsúlevél nyilvánosságra hozatala után. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A kenyérhéjropogással, élesztőillattal meghintett, brechti hangulatú tantermi példázat a háborúról szól, de a vita azt a nézőt is képes bevonni – és talán azt célozza meg elsősorban –, aki azt gondolja, hogy nem érdekli vagy nem érinti a nagypolitika. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ennek a színháznak a története plasztikusan mutatja az elmúlt tizenkét év kulturális háborúját, a színházi megmondók végtelen cinizmusát és dilettantizmusát, miközben ők, a színház nem harcolt, nem háborúzott – csak előadásokat csinált. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Ennek a színháznak a története plasztikusan mutatja az elmúlt tizenkét év kulturális háborúját, a színházi megmondók végtelen cinizmusát és dilettantizmusát, miközben ők, a színház nem háborúzott – csak előadásokat csinált. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Vinnai András magyar valóságba öltött norvégmintás leteremtéstörténetét Szabó Zoltán vitte színre a TÁP Színház lelkes kis csapatával. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sartre-ba oltott stand-up sok zenével – a Vilmányi Benett által írt, játszott és rendezett produkcióról már megnézése előtt is sejthető, hogy nem próbálja szigorú műfaji keretek közé szorítani magát. A megnézése után pedig az is nyilvánvalóvá válik, hogy – noha folyamatosan el-eljátszik különböző formákkal és műfaji lehetőségekkel – igazi tétjét az ezeket a kereteket szétfeszítő színpadi személyesség érvényesítése jelenti. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tulajdonképpen mi, nézőtéri székünkben kuporgó vagy terpeszkedő restek volnánk a negyediknek besorolt jellemhiba hordozói, és ezen, hitvány éltünkön tehát, kellene változtatnunk. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Irónia és groteszk. Két olyan eszköz, amelyhez előszeretettel nyúlnak mostanában azok az emberek, akik a minket körülvevő, omladozó társadalmi és politikai rendszerre szeretnének reflektálni az országban. De vajon ez az út? HORNOK MÁTÉ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hosszú társulati lét után évek óta szabadúszóként dolgozik Szamosi Zsófia. Filmes sikerek, díjak, jó színházi munkák, meg olykor a csendek rajzolják most a pályáját. Színházról, filmezésről, vágyakról is beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Vajon az irodai munka tényleg olyan, mint amilyennek a színházi alkotók képzelik? Nem egészen. KOLLÁR ZSUZSANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az egész játék ilyen: egyszerre bujkál benne realizmus és poézis, valóság és stilizáció, földközeliség és elrajzoltság. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szeretjük azt hinni, hogy akinek nem alakult jól az élete, az maga felelős a kudarcért. Miért nem tanult rendesen és/vagy dolgozott serényebben, miért hozott rendre rossz döntéseket, miért követte el mindig ugyanazokat a hibákat, miért kereste magának a bajt, minek ment oda. KRICSFALUSI BEATRIX KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
