Transzparensek, politikai programok és filozófiai értekezések taglalják hosszasan a semmit. A főhősök szerint semmi értelme bármilyen cselekvésnek, mert most minden forradalmi vállalkozás hiábavaló, az uralkodó réteg pedig nem tölti meg valódi tartalommal szónoklatait, és így a birodalom népének is jobb híján marad a semmi. Talán ismerős helyzet ez, de most maradjunk a mesénél és a gyermekrajzoknál. REZEK BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sötét van, ülünk fegyelmezetten, szól a zene, mintha templomi kórus énekelne, túl sok misebor után. Ez már az előadás? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„De akkor most molesztálta a pap azt a fiút vagy nem?” Szinte dühösen szegezi a kérdést az egyik néző a másiknak a premier után. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Életről, halálról, és ezek kapcsán egy testvérpárról szól a Nézőművészeti Kft. új előadása. A Testvérest egy lazaságában is koherens produkció, amelyben minden szereplőnek egyszerre látunk bele a privát és a társas életébe. STERMECZKY ZSOLT GÁBOR ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A szerkesztő azt kérte, legyen végre ez egy időjárásjelentés-mentes Ördögkatlan-beszámoló. Aztán Röhrig Gézát majdnem eltalálta egy elszabadult hangosító sátor. OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ. Tovább a cikkhez
Borzasztó kínos témával foglalkozik a Nézőművészeti Kft. és a MaNNa közös előadása, a Soha senkinek – gyerekkori szexuális abúzussal és ennek elsődleges környezeti reflektálatlanságával, azzal, hogyan marad magára egy gyermek mindazzal a rettenettel, amit folyamatosan elszenved. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Három Szép Ernő és egy konferanszié: revü lett az Emberszagból a Szkéné színpadán. Mivé lett a világ? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Simkó Katalin 10 éve végzett a színiegyetemen Lukáts Andor és Jordán Tamás osztályában. Azóta tagja volt két vidéki nagyszínháznak, de éveket töltött a Maladypében, majd a Forte Társulatban is. Most független a függetleneknél. Legutóbbi bemutatója a Szkénéhez fűzi; a Szikszai Rémusz rendezte Emberszag-előadásban játszik. Méghozzá olyat, amilyet eddig még nem: énekel, táncol, fregolizik. STUBER ANDREA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Füst Milán 1915-ben, a Nyugatban megjelent Boldogtalanok című drámája talányos mű. A sajátos szóhasználatra és elhallgatásokra, elharapásokra épülő szöveget Szabó Máté értelmezte és állította színpadra Miskolcon. SÁNDOR ZITA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Béres Attila Woyzeck rendezésében megmutatkozik a Miskolci Nemzeti Színházban második éve folyó műhelymunka eredménye, hatékonysága: testet és lelket egyaránt megdolgoztató, gondolatokkal és retinába égő jelenetekkel megtűzdelt előadás jött létre. SÁNDOR ZITA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lehet-e túlélni a háborúk poklát, a megszállások embertelenségeit, a kisközösségek lélekölő kínzásait? Ha igen, hogyan? És milyen áron? NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
