1908 óta nem játszotta az Opera társulata Az ezred lányát. Polgár Csaba új rendezése egyrészt világossá teszi az évszázados mellőzöttség okait, másrészt megmutatja, hogy bár sok az a száztizennégy esztendő, de talán mégsem feltétlenül elegendő. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ CIKKE. Tovább a cikkhez
A produkció alkotói hagyományos fogást akartak főzni karácsonyra, de újítani is szerettek volna. A reformmenühöz azonban nem volt elég ötlet és alapanyag. MERÉNYI PÉTER KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Január 21-én az Erkel Színházban rendezték Renée Fleming immár második budapesti ária- és dalestjét, amelyet napjaink egyik legkiválóbb dal-zongoristája, Hartmut Höll társaságában adott. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Élvezhető, értékelhető produkció a Lammermoori Lucia az Erkel Színházban, viszont van néhány dolog, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Ó, villámcsapás! CSABAI MÁTÉ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sok minden eszembe jutott, mielőtt beültem volna az Erkel Színházba a Semmi Konferenciára, de az semmiképpen, hogy végül csak egy közhelyes bugyutaságot látok. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A musical tarka színei helyett szürkére festette az Erkel színpadát Novák Péter West Side Storyja. Erre a kritikus meg panaszkodik, hogy nem volt elég erőteljes az a szürke! CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Boldog érzések legmámorítóbbja, amikor egy opera mindent megoldó és lezáró nagy fináléja után az öröm megáll a falak között, a nézők csujjognak és dobognak az énekeseknek fel a színpadra, kiáradt a szeretet feléjük, most visszaadják, szeretet-ping-pong perceken át. A két premier-előadáson a nézők széttapsolták az Erkelt. JÁKFALVI MAGDOLNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Advent második vasárnapján mutatták be az Erkel Színházban a német romantikus opera első nagy mesterművét, amely a második világháború óta nem került az Operaház színpadára/színpadaira. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A bűvös vadász Carl Maria von Weber operájában a Fekete Vadász. A játékhagyományban ilyenkor fekete egyenruhában járkál egy félelmetes, gonosz alak, szúrósan néz, s amikor kell, azt mondja (nem énekli), hogy: „Itt vagyok.” JÁKFALVI MAGDOLNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem tudom, és nem is akarom tudni, hogyan kell a táncról szabatosan, „szakszerűen” gondolkodni. És az a jó, mert akkor születnek igazán nagy dolgok, ha ezeket a koreográfusok is könnyedén elfelejtik. Maradjon meg a tánc annak, ami: szabad lélegzet, titok, talány, mozgásba írt múló pillanat. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Isztambuli Állami Opera Britten-előadása volt az idei Armel fesztivál legkellemesebb meglepetése. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE. Tovább a cikkhez
