A színházterembe belépve Karsai Györgyöt pillantjuk meg, aki a színpad szélére állított asztalnál mesél a Médeia-mítosz eredetéről és a dráma cselekményének előzményeiről. Aki hallotta már őt előadni, pontosan tudja, hogy mennyi humorral tudja bizonyítani a mitologikus történetek időszerűségét. Kockázatos így kezdeni egy előadást, hiszen a néző szívesen hallgatná őt az előadás egész ideje alatt. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A fehérvári színház elmúlt éveit vizsgáló elemzésünk második részében a társulat, vagyis a színészek és a rendezői kar áll a fókuszban. Emlékezetes szerepek, kiemelkedő előadások. És a konklúzió. URBÁN BALÁZS ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
„Nem mondok le. Nem mondok le.” Hajtogatja csökönyösen, magába roskadva, kis durcával a hangjában az ország első embere Alföldi Róbert új rendezésének a vége felé. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Minél őrültebb valaki, annál nagyobb hatalomra tehet szert. Az ostoba, béklyózó szabály is szabály, de nem azért vannak-e a szabályok, hogy áthágjuk őket? A darab a maga kissé közhelyes módján kihívóan állít és kérdez ma is. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Monomániás, mások által fantasztának mondott férfi államalapításra alkalmas helyet keres. Erről szól a róla elnevezett tér szomszédságában látható Herzl. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Izgalmasnak látszott a székesfehérvári Hamlet szereposztása: azt sugallta, hogy Szikora János rendező valami nagyon markáns értelmezéssel áll elő. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem adja fel: a privátszféra szürke foltjairól szól az Orlai Produkció számos előadása, mintha arra akarná rávenni közönségét, hogy vetne tán egy pillantást közvetlen környezetére. Az Apa is ilyen – az apa Alzheimer-kórban szenved. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az előadás plakátja beszédes, mi több, fecsegő: egy darálóba felül bemegy a művész, alul kijön a darálthús. Szerencse vagy pech: Bagó Bertalan rendezése nem arról beszél, amiről a plakát. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A magyarok, mint köztudomású, mindig győznek. Operettben főként. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bagó Bertalan rendezése a generációváltás problémáján keresztül szemléli a Lear királyt: a visszavonuló uralkodó tényleges hatalmát, teljes birodalmát készül szétosztani három lánya között. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Augusztus 20-án Szegeden elmaradt az ilyenkor szokásos, kötelező tűzijáték. Rögtön egymás után kétszer is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nincs sötétből kényelmes kukucskálás, a Social Errorban a játék részei vagyunk, ahogy a világ részei, itt is, ott is használnak minket néha, de egyiket sem áll módunkban különösebben befolyásolni. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Vörös, barna, fekete függönyök ereszkednek, emelkednek, nyílnak, zárulnak. A fent, lent, előtér, színpadmély: a lejtmenetbe kapcsolt történelmi valóság színjátékként fordul mind a négy égtáj irányába. Színjáték két részben. Mégis szünet nélkül. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Saját vállalásának terhét derekasan viselő, lelkiismeret-ébresztő nagyszabású előadást lát a közönség. A gyűlöletbeszéd, indulatpolitika, ténytorzítás anatómiáját. De látja azt is, hogy az előadás nincs teljesen felkészülve önmagára. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sokadszor bizonyosodik be: csupán jobb híján jelölhetünk egy színházi előadást a drámaíró nevével és a darab címével. Amit a Nemzeti Kaszás Attila Termében látunk, színházi értelemben egyik irodalmi előzménye segítségével sem írható le megközelítő pontossággal. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
