Ha én ezt tudom, sokkal előbb leírom, hogy ilyen Magyarországon úgysem fog soha történni, avagy minden kívánságom így váljon valóra. Vagyis majdnem így. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tíz év szabadúszás után jött vissza a Vígszínházba, és a maga választotta távollét után újra nagyon jól érzi magát, hiszen kamaszkora óta erre a színpadra vágyott. Kovács Patríciával a kőszínházi lét biztonságáról, a függetlenség nehézségeiről és a társadalmi felelősségvállalásról is beszélgettünk. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Jordán Adél-bemutatóval véget ér az AlkalMáté Trupp önfeldolgozó sorozata. Az osztályfőnök-rendezőt, Máté Gábort kérdeztük. STUBER ANDREA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A címet loptam: kedves egykori kolléganőm, Szántó Judit jellemezte ezekkel a szavakkal a huszonöt évvel ezelőtt a Katonában bemutatott Művészet című darabot. A Bella Figura még dicsérve is érezhetné magát, ha ugyanezt mondanám. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Riviéra az álmok netovábbja. A Riviéra a földi paradicsom, a gazdagok hona, ahova sosem jut el a szegény boltossegéd és az ő nagy szerelme. Marad az elvágyódás, az elképzelt boldogság, a lúzerrománc és az erkölcsi győzelem. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Orlai Produkciós Iroda Richard Greenberg sikerdarabjával öntudatlanul is olyan kérdéseket vet fel, amelyeket már rég ideje volna megválaszolni – legfőképpen itt, a Belvárosi Színházban. DÉZSI FRUZSINA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az Orlai Produkciós Iroda Second life, avagy Kétéletem című előadása erősen elgondolkodtatott arról, vajon mi lennék, ha nem újságíró. Remélem, nem lennék politikusfeleség, egyházi méltóság, George Michael vagy Jim Carrey. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A hang, amelyen a szereplők megszólalnak a Belvárosi Színház Dühöngő ifjúság című előadásában, a kétezer-tízes évek végének hangja. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Orlai Tibor előadásainak egy része a tuti siker receptje szerint készül, másik része pedig merész, kockázatos vállalás, a minden értelemben vett bukás lehetőségét megengedő bátor kísérletezés. Mielőtt megnéztem volna a Bocs, félrement! című vígjátékot, azt gondoltam, ez az előadás a két kategória közé csúszik. Tévedtem. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem is volt az olyan régen, amikor Szász Attila berobbant a tévébe A berni követtel – jött, látott és győzött. Most ugyanezt teszi: a Félvilág minden jelenetében kidolgozott dráma. GERA MÁRTON KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bár a többség a színházból és a tévéképernyőről ismeri, a díjakat mostanában filmes alakításaival halmozza. Kulka Jánost ezért filmes élményeiről, szegedi mozizásokról és kamera előtti felszabadultságról kérdeztük, de Mastroianni pofonja, Hugh Laurie zsenije és egy metálzenekar klipje is szóba került. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Patrónusa egyházi döntés folytán a szentek közösségét kényszerült elhagyni, mert a történeti kutatás szerint nem is élt soha. Gál Kristóf önszántából fordított hátat a színészi pályának, hogy rendőrnyomozóként keresse élete értelmét. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Valakinek az életén nevetgélni mindig felettébb szórakoztató dolog, pláne akkor, ha az illető nincs jelen. Száraz Dénest tulajdonképpen nyilvánosan beszélik ki a háta mögött. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A „sodró lendületű és még fülledtebb erotikájú” bohózatok évszázadok óta arról szólnak, mi történik az ágyon szex ürügyén, és ki van az ágy alatt búvóhelyet remélve. E „szextett” hat szereplővel muzsikál. Sakk, sekk: mindig mindenki szinte mindenkit célba vesz. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az ún. erősebb nemhez tartozó kritikus ne fanyalogjon kortárs színdarabon, melyet nő írt, két nő ültetett magyarra, s nyolc rátermett színésznő játszik. Hamar megkaphatja, hogy értetlen, elfogult, hímsoviniszta. Igyekezzünk hát a rendezőt okolni a bajokért. Ő ugyanis férfi. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
