„Kevesebb tartalmat, több formát!” – írja a Próbabábuk című elbeszélésében Bruno Schulz. A Kompánia Társulat Zsámbékon bemutatott új produkciója mintha ezt a gondolatot követné, bár az alkotói szándék valószínűleg nem egészen ez lehetett. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Kompánia EU-s projekt keretében vizionál a közép-kelet-európai identitásról és a „szélsőségesség jelenségének társadalmi és egyéni vonatkozásai, történelmi, aktuális és mitológiai referenciái”-ról. Mindez elsősorban a színlapról derül ki. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tollboás, néha káromkodó, még gyakrabban dalra fakadó színészek, sok népies zenével és a már-már kötelező elemmel, a káosszal. Mindez – most is – a Szentivánéji álom nyomvonalán. De miért mindig Shakespeare? KOVÁCS BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Kompánia új előadását nem Lukács László, a társulat vezetője, hanem a régi tag Debreczeni Márton rendezte. Újdonság az is, hogy a színházi nyelvvel kísérletező társulat ezúttal kiiktatta a szöveget eszköztárából... RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Júlia felébred a kriptában, s a bontakozó őrület fátylán keresztül végignézi saját történetét.” A sejtelmes mondat a műsorfüzet tartalomismertetőjéből való - s noha a kezdő jelenet be is váltja a fenti ígéretet, tomboló őrületre, kriptahangulatra nem kell számítani. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
