„Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e, / szivemhez szívvel keveredsz-e, / látlak, hallak és énekellek, / Istennek tégedet felellek.” Ezt ugyan 1928-ban írta József Attila, de Kleist erdőn-mezőn gyalogló Heilbronni Katicája – több mint kétszáz évvel ezelőtt – épp így mondhatta volna. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Örökös rejtvény maradok magam és mások számára” – mondta II. Lajos bajor király, s szinte ezt igazolandó, elkészült egy ismeretterjesztői erényekkel és filantróp reményekkel teli álomjáték a mesekastélyokat építtető, s országát romba döntő uralkodóról. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az eredeti burleszkfilm műfaji egyszerűségéből egyenesen következik a „modern burleszknek” nevezett előadás egyszerűsége. És ez tényleg egyszerű örömökhöz vezet. Az egyszerűség elfogadásának öröméhez. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Különc vállalkozás A város emlékezete. Témája az ember által formált tér és a tér formálta ember, Budapest, de főleg Rijeka városa, kikötője, többnemzetiségű lakossága és az emigráció. KOLLÁR ZSUZSANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Úgy látszik, valami történik Montenegróban: a cetinjei „Zetski dom” Királyi Színház két, más okokból igencsak figyelemre méltó előadással lépett fel a szabadkai Desiré Fesztiválon. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Szabadkai Népszínház szezonjának negyedik bemutatója bónusz az évadtervben foglaltakhoz képest. Csernik Árpád önszorgalomból elkészített második one-man-show-ja szerteágazó történelemóra. De vajon kinek szól? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Komoly, erős antré: a szabadkai színház Gyarmati Kata igazgatásával jelzett korszakának első igazi saját bemutatója Kosztolányi Dezső legismertebb regényének új adaptációja. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Ez nem szórakoztató” – mondja mögöttem valaki félhangosan az előadás nézőket is mozgósító záró jelenetét nézve. Igaza van, tényleg nem az. Vagy csak nem úgy, ahogy megszoktuk? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Néhány éve még biztosan posztdramatikus színháznak címkéztük volna ezt az előadást, hiszen irodalmi szövegből és valóságból összehordott törmelékből építi kegyetlen, szeszélyes világát. Most azonban álljon csak itt így, egyszerűen: ez az egyik legszomorúbb színház, amit valaha láttam. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A színház mint szeizmográf: a THEALTER utolsó három napján látott előadások akkor is a mi világunkról mondtak véleményt, ha első ránézésre úgy tűnt, egészen máshol és máskor játszódtak. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA, 3. RÉSZ. Tovább a cikkhez
Visszafele olvasva: Kisvárdán a végzős színinövendékekből és frissen végzettekből álló alkalmi társulat Ilja prófétája nyerte a nagydíjat; vaskos, szemtelenkedős-káromkodós, szentséggel cicázós és hihetetlenül gyors tempójú előadás a várdai vár melletti szabad nyári térben. SEBESTYÉN RITA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kell némi naivitás ahhoz, hogy az előadás első jelenetét az abszurd túlzás kategóriájába sorolja a néző: levél érkezik „fentről” a munkában elnyűtt hivatalnokokhoz, s tudatja, mit kell játszania a színháznak. Operát. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Bárka Színház A harmadik hullám című előadását a legjobb gyerek- és ifjúsági előadások között jelölték a Színikritikusok Díjára. Vidovszky György rendezőt kérdeztük. SEBESTYÉN RITA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A temesvári TESZT fesztivál egyik érdekessége, hogy – eltérően a többi erdélyi színházi fesztivál profiljától – regionális rendezvényként gondolja el magát. VARGA ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ. Tovább a cikkhez
Múlt és jelen, tradíció és progresszió, pszeudo-nosztalgia és patetikus Tanyaszínház-szentimentalizmus. Sok nótával, fenékmutogató társadalombírálattal, traktort, szekeret és miegymást felvonultató eklektikus mulatozással ünnepel a vajdasági magyar tájoló színtársulat. BENCSIK ORSOLYA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
