Nincs itt semmi látnivaló? A hazai színházi látványtervezés meghatározó alakjaival, Izsák Lilivel, Kálmán Eszterrel és Nagy Fruzsinával beszélgettünk szakmai érdekképviseletről és rendezői túlerőről, újrahasznosításról és jogdíjproblémákról, tervezői kreativitásról és csökkenő büdzsékről. Kiderül az is, hogy külföldön sincs kolbászból a tervező kerítése. Tovább a cikkhez
A Szegedi Nemzeti Színházban látható Mária országa hiába dolgozik kiváló szöveggel, látvánnyal és színészekkel, a hatalmasságok pitiánerségében csak a komédiát mutatja fel, a tragédiát nem. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ami engem illet, csöppet sem bánom, ha egy színházi előadásból „kilóg a lóláb”, vagyis a tanulság, az üzenet, mindközönségesen a tézis. A Dogma-filmeket – mondjuk, többet közülük – is kedvelem. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Aligha éri meglepetés a nézőt, amikor szemrevételezi az Orlai Produkció bemutatójának díszletét. Kálmán Eszter játéktere gyakorlatilag két egymás melletti balkon, amelyre rálátunk. A kilátást pedig mi, nézők jelentjük. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e, / szivemhez szívvel keveredsz-e, / látlak, hallak és énekellek, / Istennek tégedet felellek.” Ezt ugyan 1928-ban írta József Attila, de Kleist erdőn-mezőn gyalogló Heilbronni Katicája – több mint kétszáz évvel ezelőtt – épp így mondhatta volna. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Van itt minden: terepasztal, süppedős vörös szőnyeg, greenbox (avagy zöld színű bluebox), kamerák, Ember az embertelenségben, hülye kritikus mint moderátor, zombi-horror, és a szívemnek oly kedves Káli-medence. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az 1940-es évek végén a polgárháború elől menekülő görögök közül 7500-at fogadott be a magyar népi demokrácia, elvi alapon. Más szelek fújtak akkor. A Trafó Liberty Fesztiváljának ez a történet jelentette kiindulópontját – ezt gondolták több szempontból tovább tehetséges színházi alkotóink. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Amit csak lehetett, egyik kezével elvett énekes színészeitől Alföldi Róbert a szegedi Dóm téren hatszor közel teltházzal játszott West Side Storyban. A másik kezével azért adott rendesen: nekik is, nekünk is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A végtelen dűne című alkotás 2019-ben elnyerte a Prágai Quadriennálé Országok és régiók szekciójának legjobb kiállításért járó díját. Ugyanez az alkotócsoport (Nagy Fruzsina kivételével) – Balázs Juli, Juhász András, Kálmán Eszter, Keresztes Gábor – Szabó-Székely Ármin dramaturggal kiegészülve készít most új projektet, egy immerzív installációt a Trafó Liberty fesztiválján Vízmezők címmel. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Az abszolút járványbiztos módja a színházcsinálásnak, ha üveg mögé kerül a produkció, a néző pedig az utcán marad. A KirakART-on alig félórás performanszok, minikoncertek, installációk töltötték meg élettel az üzletek, kávézók utcára néző üvegszekrényeit. Másfél évnyi megvonás után kicsit olyan volt kirakatról kirakatra barangolni, mint felbukkanni a víz alól. KÓNYA RITA VERONIKA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Sokadszor kezdek neki ennek a kritikának, kerülgetem a lényeget, hogy majd a végén az lesz a csattanó. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A lehető legnagyobb bajban van ez a család, amely a felnőttek őszinte képmutatására alapozta a működését. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Két asszony életét láthatjuk két pesti színpadon. A 48 éves korában meggyilkolt Anna Politkovszkaja lobogó sorsát Fullajtár Andrea, Goebbels titkárnőjének, Brunhilde Pomselnek kétszer olyan hosszú, öntudatlan vegetációját Molnár Piroska vezeti elénk. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Mindenható Isten, ki más volnék én, mint az a félelem, amelyet ébresztek másokban?” – szól Aigiszthosz, a koporsókból kirakott város beteg és boldogtalan ura. Körötte országrohasztó kushadás. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem derűlátó, bár helyenként derűs helyzetjelentés szerelemről, hűségről, hatalomféltésről, uralkodásról és a nemzet jövőjéről. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
