Egy halott prostituált, több elfuserált élet, kínzó kérdések, titokzatosság nélküli titkok. Gyilkosság, amelynek ezer oka lehet anélkül, hogy egyetlen pontos oka volna. Kapcsolatok, konfliktusok, amelyek akár más gyilkossághoz is vezethetnének, amelynek elmaradása nem biztos, hogy a pontos ok hiányán múlik. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
1908 óta nem játszotta az Opera társulata Az ezred lányát. Polgár Csaba új rendezése egyrészt világossá teszi az évszázados mellőzöttség okait, másrészt megmutatja, hogy bár sok az a száztizennégy esztendő, de talán mégsem feltétlenül elegendő. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ CIKKE. Tovább a cikkhez
Eminens fordítási gyakorlat és színes szélesvásznú drogprevenciós körkép egyenesen a bulinegyed szívéből: Bodó Viktor végre újra Magyarországon. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Finom előadás lett A lélek legszebb éjszakája. Finom, mondom, noha sem Jászberényi Sándor szövege, sem Polgár Csaba rendezése, sem a két színész, Nagy Zsolt és Ficza István játéka nem pont a finom jelző után kiabál. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pálfi Györgyöt hosszú ideje a legpechesebb magyar filmrendezőnek tartom, aki őrületes tehetsége ellenére nem tudja kifutni a formáját ebben a szerencsétlen országban, hiába ontja magából a szellemesebbnél szellemesebb filmterveket. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Secondhand című előadás minden epizódja a dicstelenül kimúlt (?) Szovjetunióról szól, az előadás egésze azonban belőlünk, nem-szovjetekből épül és rólunk mesél. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem Alekszijevics világa a Secondhand című előadás, hanem a kelet-európai emlékezetpolitika kis tükre: egyszerre van jelen benne amnézia, nosztalgia és egy mitizált posztszovjet társadalomkép. KOLLÁR ZSUZSANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Próbálom elkerülni a címbe tolakvó alliterációt, de erősebb nálam. S végül is, erről van szó. Gáspár Ildikó Kafka-látomásának lényege a barátkozó borzalom, a házi koszton hizlalt rémképek tanító célzatú bemutatása. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Henrik, az ötödik (Nagy Zsolt), másnaposan és kialvatlanul hunyorog a frissen elnyert hatalom fényében. Szájszéle remeg, de fegyelmezett, elszánás és félelem uralja. Okkal. Ő aztán tudja, mi lakik népe szívében. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lehet-e a 20. század egyik alapművét, a négykötetes, ezerötszáz oldalas „mitikus regényt” (ahogy Szerb Antal nevezi) színpadra vinni? Lehet-e a mű – ismét Szerb Antallal szólva – „tündéri iróniáját” visszaadni? Lehet. Nem is akárhogy! NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Egyetlen ember mond igazat e színházi estén, tudjuk meg bizalmasan a címszereplőtől. Ő is csupán azért, mert amit mond, papírból olvassa. Le van írva neki. Lehet, hogy mi, nézők is őszintétlenül nézünk? Némán, susmorgással-nevetéssel, de tévesztve, félreértelmezve, túlzott igényekkel? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hát persze hogy a harmincas években és Bécsben járunk, hiszen a bécsi erdő mesél. Hát persze. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A család veszélyes üzem – ha irodalmi tapasztalatokat keresünk ehhez, hát visszanyúlhatunk egészen az Oidipusz királyig. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Gáspár Ildikót Schiller darabjából láthatóan nem a hatalmi játszmák bemutatása érdekelte, hanem két nő folyton jelmezeket öltő, de mégis meztelen lelke. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Igen, (majdnem) mindnyájan „tudjuk, mi történik őszi éjjel a galagonyával”. Weöres Sándor verséből tudjuk. De hogy november 4., az ötvenhatos forradalom eltiprásának évforduló-emléknapja utáni őszi éjen miként izzik a galagonya ruhája, mostantól sejtjük. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
