Amikor a miskolci Kasimir és Karoline első része véget ér, pár felháborodott néző azt mondja az előttem lévő sorban, hogy hazamegy, nem jön vissza a szünet után, mert ezt az üvöltözést nem bírja már tovább elviselni. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Idillien kék a Wienerwald fölött, mögött az ég horizontja, ahova a bárányfelhők is csak a békés esztétikum miatt kellenek. Pont, mint egy mesekönyvben, a darabcímmel összhangban. És pont ez az, ami nyugtalanító. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Meredt nyakkal lesik az eget a sörünnepre összeverődött népek. Kinek a Zeppelin fontos, kinek a Göncöl. Ám ebből a fekete csempés, alkohol- és vécészagú térből nehéz fölnézni az égre. Itt a vágyakozók a csillagot is csak képzelik inkább. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Ez a népi komédia a müncheni októberi mulatságon játszódik, mégpedig napjainkban.” – írta Ödön von Horváth a Kasimir és Karoline elejére. A TÁP Színház előadása Nagy Lili rendezésében ugyancsak napjainkban játszódik, és kifejezetten 21. századi kérdések mentén épül fel, ám végül mégsem áll össze egy koherens rendszerré. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A szerző „kis haláltánc” megnevezéssel illette több mint nyolcvan éve íródott darabját. Kis haláltánchoz kis tánc vagy kis halál szükséges. De van-e kis halál? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hát persze hogy a harmincas években és Bécsben járunk, hiszen a bécsi erdő mesél. Hát persze. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha a választások közeledtével felbuzdulnánk és HOPPart és a Neuköllner Oper előadása alapján akarnánk párt(ot) választani, nem lenne könnyű dolgunk. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Woyzeck-parafrázisként is számon tartott színmű a Georg Büchner(–Tom Waits) Woyzeckjét a Katonában jelenleg ugyancsak játszó Keresztes Tamás állomásfőnök-alakítása révén kerül legközelebb az előadás elején ígérkező magas, metsző horizonthoz. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ödön von Horváth népszínjátékként határozta meg darabjai műfaját. A Bagossy László által rendezett Kasimir és Karoline világában mi vagyunk a „nép”, akinek szórakoztatására finoman kidolgozott, precíz és élvezetes színjáték zajlik az Örkény Színház stilizált színpadán. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A színpadon hirdetőoszlop: hangsúlyosabb a díszlet jelzésszerű elemeinél. Rajta eleinte a válságra utaló cikkek, hirdetések, aztán választási plakátok, náci jelképek, háborús agitáció. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A jó színház mindig rólunk és nekünk szól. Hogy a látottak megértésében mennyire fontos a mi kis fonnyadt ’itt és most’-unk, azt egyfolytában tudatosítja a nézőben a nyíregyházi Kasimir és Karoline. Tanulság: most sem a tükröt kell szidni. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A fiataloknak szóló előadások még mindig fehér hollónak számítanak a hazai kínálatban, és többnyire csak kötelező olvasmányok kerülnek műsorra. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ödön von Horváth 1929-ből keltezett, s manapság kevéssé kultivált fanyar darabját állította színpadra a Katona József Színház Ascher Tamás rendezésében. A virtigli válságtermék nett előadásban került a közönség elé, csak épp eredeti műfaját cserélte el: bohózatként elbeszélt szatírából könnyed burleszkké alakult. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez