Két test, egy személy. Az egyik fiatal nő, a másik öreg és báb. Polcz Alaine személyiségének két énje, a szép halálra felkészítő pszichiáter és az elkerülhetetlennel viaskodó idős asszony beszélget az öregedésről, készül a halálra. S közben táncol és énekel. Mert az élet minden rondasága ellenére gyönyörű. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Volt a Győri Balett és a Helsinki Városi Színház szólótáncosa, vezette a Színház- és Filmművészeti Egyetem Mozgás Tanszékét, saját társulatával kortárstánc-előadásokat készített. Most egyszemélyes bábelőadást rendezett Ladányi Andrea, akivel az Alaine – Ideje a meghalásnak győri bemutatója apropóján beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
„Körülöttünk ugyanis annyi, de annyi házasság belepusztult önmagába, hogy azt kell mondjam, valami isteni kegyelem folytán mi megúsztuk” – írja Mészöly. (A francokat úsztátok meg, jegyezné itt meg Nádas, szándékos, sebző és önsebző vulgaritásainak egyikével.) REMÉNYI JÓZSEF TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Áll előttünk az igazi, legendás naiva, szerepkörének és életének itt, ezek között a falak között kiérdemelt erős hitelével, s nem történik más, mint hogy 1944 erdélyi frontvonal-történetére montírozódik rá a szőkesége. JÁKFALVI MAGDOLNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy sokat tapasztalt, bölcs asszony mesél a legkegyetlenebb női megaláztatásokról, a kiszolgáltatottság pokoli bugyrairól. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
