A TÁP Színház A szexualitás története című előadása a vágyaink visszaszerzéséért indított küzdelem reménytelen és abszurd mivoltát mutatja be. Nem szemérmeskedik, őszintén és kiváló ritmusérzékkel adagolja a feszültséget és a humort, hogy végül a kezünkbe adja a felszabadítás kulcsát. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem, nem a Szentivánéjit láttam, amiben Zuboly az oroszlán szerepét is elkívánja, mondván: „Majd ordítok én, hogy még a fejedelem is azt kiáltja rá: ordítson még egyszer!” Hajduk Károlyt hallottam ugatni Ionesco Különórájának Mozsik Imre által átírt változatában. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A rajongók már az első másodpercekben „fölnevetik” az elődást a mennyezet közelébe, pedig igazából még semmi nem utal semmire. Ettől azért többekben fölébred a remény, hogy jó lesz. Valakik itt már tudnak valamit, várjunk sorunkra. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Három, mindenki számára többé vagy kevésbé ismerős élethelyzetet mutat meg a Novara társulat előadása. A Nézz le! nehéz szituációk csokra pengeélen táncolás, elfojtás és kirobbanás között, a jelenetek végén súlyos záró gondolatokkal, amelyek a civillé átalakuló játszók sajátjai. KÓNYA RITA VERONIKA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az V. Tantermi Színházi Szemlére beválogatott tizenhárom előadás mindegyike más problémákról gondolkodik, változatos színházi nyelvvel: nem is tudnék csupán egy visszatérő témát kiemelni. A kétnapos előadásdömping ránk is fért már, a szemlét legutóbb 2017-ben rendezték meg. BOGYA TÍMEA ÉVA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Hogy a magyar közoktatás nem feltétlenül diáknak való vidék, azzal nap mint nap szembesül pedagógus, szülő, meg főleg gyerek, de mi van az elrettentő statisztikák és a hétköznapi kudarcélmények mögött? Boross Martin szerint sok-sok egyéni történet. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Hazáig kísér a darabból áradó kaján vihogás. De legyünk őszinték, a szerző tulajdonképpen elröhögi előlünk az estét, s nekünk inkább a döbbenet jut, miközben követni próbáljuk ezt a tragédiák hordalékából összeálló, sötét történetet. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Jurányi Inkubátorházban láttuk a Füge Produkció Pass Andrea Staféta-pályázat nyertes darabjának bemutatóját, a Pesti Esttel és a Tavaszi Fesztivállal is együttműködve. A függetlenek bizonytalan státusára demonstratív felelet a fiatal, de már méltán neves alkotók alkalmi társulatának meggyőző munkája. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy magasból lelógatott, terjedelmes nejlonlepedő a célra tartott gépi szellő által lebegtetve északi fényt játszik, az alatta járkálók néha beletekergőznek, s időről időre úgy tesznek, mintha színjátszanának. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A fura című előadás címszereplőjét, Jesper Liert tarthatnánk éppen furának, ha nem volna olyan pokolian ismerős. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Arányokról, összemérhetőségről, kilátásokról és lehetőségekről is szól a Mentőcsónak diákcsoportjának osztályterem-színházi előadása, avagy mi a magyar géniusz ma? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A címben szereplő egyszerű kérdést a méltán elfeledett Pain nevű popzenész tette fel a kilencvenes években. A válaszon azóta is gondolkodom. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Színházak Éjszakájának végén, amikor az eső már elfogyott, a hold meg túltelt, a Jurányi teraszán hallottam a hírt, hogy Kulka János újra színpadon volt. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Teszünk mi mindenre elég nagy ívben. Erre az a bizonyíték, hogy a TÁP Színház Korrup Schőn című előadása után sem indulunk el, hogy a Dunába lökjük a parlamentet, csak szépen hazaballagunk. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Négy év szünet után Ágens visszatért Budapestre, hogy elmondja, mivel foglalkozott ez idő alatt Bikalon. Minden megváltozott, minden ugyanúgy van. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
