Az atomizálódó társadalom hatásait egyre inkább saját bőrünkön érezhetjük. A szociális védőháló hiánya, az általános közöny, valamint az őszinteség és a jóhiszeműség alulértékelése érthetetlen és igazságtalan helyzeteket szül. A Szkéné Színház két fizikai színházi előadása merőben különböző történeteket felhasználva ezekre a jelenségekre reflektál. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szikszai Rémusz púderrózsaszín zakóban s kigombolt nyakú, galambkék, puha ingben adja a cég alfahímjét. Olyan erővel van jelen, hogy a tárgyak is kitérnek előle, míg frissen elhalt főnökének túlvilági üzenetét várja. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Túlélni lehet csendben, egy téliesített garázsban lapulva, mint Jankó, vagy bátran, a halál árnyékának völgyében is A velencei kalmárt próbálva, mint “az első magyar gettószínház” tagjai. Lehet az elkerülhetetlent tagadva zuhanni előre, mint Ljuba, vagy álomvilágba menekülni, mint Ottó. Aki a 32. THEALTER-re látogat, megtanulhatja az előadásokból a túlélés lehetőségeit, a legnagyobb leckét mégis magától a fesztiváltól kapja. KISS LÓRÁNT BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Beletelik egy kis időbe, míg a néző képes meghatározni, hogy tulajdonképpen mit néz éppen. Indulatos ismeretterjesztés, csúfondáros tudománytörténet vagy revüparódiának álcázott, lázító asszonyszínház ez? Egyelőre mindenből egy kicsi. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hangbejátszást hallunk még a sötétben, részleteket egy álutcarádió műsorából: az előadásban játszó színészek kérdeznek járókelőket háttérzajban a színházról. Egyikük azt mondja, „nem jön át”, „nagyon könnyű lukra futni, nagyon sok a kókler”. „Szerinted van értelme a színháznak? Persze, persze. Szoktál jönni? Nem.” Nagyon jó a tempó, vicces az egyszerű szöveg, már nevetünk is. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Apa csak egy van a színen, de az is halott, ámbár járkál fehéren, háziköntösben, cigarettával a szájában. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Érdemes császárként élni a 21. században? Szerepeink mögött megtalálható-e az az ember, aki valaha voltunk? Kaszás Gergő ezeket a kérdéseket szegezi a nézőnek Pirandello mesterművében, a IV. Henrikben. RUFF BORBÁLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ennek a színháznak a története plasztikusan mutatja az elmúlt tizenkét év kulturális háborúját, a színházi megmondók végtelen cinizmusát és dilettantizmusát, miközben ők, a színház nem harcolt, nem háborúzott – csak előadásokat csinált. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Ennek a színháznak a története plasztikusan mutatja az elmúlt tizenkét év kulturális háborúját, a színházi megmondók végtelen cinizmusát és dilettantizmusát, miközben ők, a színház nem háborúzott – csak előadásokat csinált. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Szkéné színház bemutatója a legújabb kori magányosság változatait, intimitását és komikumát vizsgálja. A díszlet változott, de a sóvárgás tárgya ugyanaz: a tömegtársadalmi őrületben is csak szeretetre és törődésre vágyik mindenki. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Üres térben hat színész meg különböző méretű és alakú falapok sokasága. Ezek együtt a „szereplői” Horváth Csaba bravúros, lefojtott érzelmekkel és indulatokkal teli rendezésének. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Idén júniusban mutatták be a Nézőművészeti Kft. és a Szkéné legújabb közös produkcióját, a Kartonpapát. Az előadást íróként és rendezőként is jegyző Tasnádi Istvánnal a szöveg jelentésrétegeiről, az abszurd határairól, és a politikai színházról is beszélgettünk. DÉZSI FRUZSINA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Augusztus 25-én és 26-án Szentendrén mutatja be a Forte Társulat új előadását. Horváth Csaba rendező ezúttal a kalandos életútját rituális öngyilkossággal lezáró Misima Jukio négy egyfelvonásosát fűzte össze egy előadássá. A miért és a hogyan érdekelt minket. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A lefüggönyözött légiriadók meghitt hangulata fogadott a Szkéné büféjében. A hőhullám ellen próbáltak így védekezni a szervezők, de a fullasztó levegő ellenére szép számban gyűltek össze az emberek az Elem című előadásra. Pedig a darab témája nem kínált sok fellélegzést számukra. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Biztosan megvan a regiszterszáma annak a szürkével kevert tüzes kéknek, amivel a szoba falát, majd kissé más árnyalatokban a lakás minden tárgyát lekenték, de úgy, hogy süt belőlük a figyelmeztetés: „Ez nonszensz. De légy résen, bármi megtörténhet!” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
