Apa csak egy van a színen, de az is halott, ámbár járkál fehéren, háziköntösben, cigarettával a szájában. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Érdemes császárként élni a 21. században? Szerepeink mögött megtalálható-e az az ember, aki valaha voltunk? Kaszás Gergő ezeket a kérdéseket szegezi a nézőnek Pirandello mesterművében, a IV. Henrikben. RUFF BORBÁLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ennek a színháznak a története plasztikusan mutatja az elmúlt tizenkét év kulturális háborúját, a színházi megmondók végtelen cinizmusát és dilettantizmusát, miközben ők, a színház nem harcolt, nem háborúzott – csak előadásokat csinált. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Ennek a színháznak a története plasztikusan mutatja az elmúlt tizenkét év kulturális háborúját, a színházi megmondók végtelen cinizmusát és dilettantizmusát, miközben ők, a színház nem háborúzott – csak előadásokat csinált. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Szkéné színház bemutatója a legújabb kori magányosság változatait, intimitását és komikumát vizsgálja. A díszlet változott, de a sóvárgás tárgya ugyanaz: a tömegtársadalmi őrületben is csak szeretetre és törődésre vágyik mindenki. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Üres térben hat színész meg különböző méretű és alakú falapok sokasága. Ezek együtt a „szereplői” Horváth Csaba bravúros, lefojtott érzelmekkel és indulatokkal teli rendezésének. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Idén júniusban mutatták be a Nézőművészeti Kft. és a Szkéné legújabb közös produkcióját, a Kartonpapát. Az előadást íróként és rendezőként is jegyző Tasnádi Istvánnal a szöveg jelentésrétegeiről, az abszurd határairól, és a politikai színházról is beszélgettünk. DÉZSI FRUZSINA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Augusztus 25-én és 26-án Szentendrén mutatja be a Forte Társulat új előadását. Horváth Csaba rendező ezúttal a kalandos életútját rituális öngyilkossággal lezáró Misima Jukio négy egyfelvonásosát fűzte össze egy előadássá. A miért és a hogyan érdekelt minket. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A lefüggönyözött légiriadók meghitt hangulata fogadott a Szkéné büféjében. A hőhullám ellen próbáltak így védekezni a szervezők, de a fullasztó levegő ellenére szép számban gyűltek össze az emberek az Elem című előadásra. Pedig a darab témája nem kínált sok fellélegzést számukra. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Biztosan megvan a regiszterszáma annak a szürkével kevert tüzes kéknek, amivel a szoba falát, majd kissé más árnyalatokban a lakás minden tárgyát lekenték, de úgy, hogy süt belőlük a figyelmeztetés: „Ez nonszensz. De légy résen, bármi megtörténhet!” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mint amikor egy falusi lagzi kellős közepén két tajtrészeg pacák összekapaszkodva gajdol bődületes hülyeségeket, de senki nem meri őket leparancsolni az alkalmi színpadról. A drága nézőknek pedig most igazuk van: nem is kell, nem is szabad. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Van, akinek természetes, hogy a nem heteroszexuális állampolgárok is hasonló jogokkal rendelkezzenek, mint a többiek, míg mások számára ez nem magától értetődő. Gondoljunk róla bármit, a kérdés jelen van ma Magyarországon, így a színháznak is kötelessége reflektálni rá. Erre tesz kísérletet Tarnóczi Jakab Vízkeresztje. HORNOK MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Jelenleg a Szegedi Nemzeti Színházban próbál Fábián Péter, a k2 Színház egyik alapítója és vezetője. Kőszínházi és független munkastílusról, elvárásokról és a közönség igényeiről, meg az általa elképzelt repertoárszínházról is beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Az Arvisurában töltött hőskorra élete talán legboldogabb időszakaként emlékszik vissza Scherer Péter, aki az elmúlt évtizedben újra az ötvenéves Szkéné Színház meghatározó alkotói közé tartozik mint a Nézőművészeti Kft. egyik vezetője. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Jelentem: beütött a skizo. Azt akarom látni a színházban, amiben élek, és baromira elegem van abból, amiben élek. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez