Túlélni lehet csendben, egy téliesített garázsban lapulva, mint Jankó, vagy bátran, a halál árnyékának völgyében is A velencei kalmárt próbálva, mint “az első magyar gettószínház” tagjai. Lehet az elkerülhetetlent tagadva zuhanni előre, mint Ljuba, vagy álomvilágba menekülni, mint Ottó. Aki a 32. THEALTER-re látogat, megtanulhatja az előadásokból a túlélés lehetőségeit, a legnagyobb leckét mégis magától a fesztiváltól kapja. KISS LÓRÁNT BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Független társulatot alapítani nem egyszerű. Aki mégis megpróbálná, előtte feltétlenül nézze meg Benkó Bence (k2 Színház) és Ördög Tamás (Dollár Papa Gyermekei) gyorstalpalóját. Egy órában mesélnek a kezdeti, és azóta sem szűnő nehézségekről, de elmondják azt is, hogy miért szeretik ezt mégis annyira nagyon. A re:VÍZIÓ szakami beszélgetéssorozat moderátora ezúttal Puskás Panni. Tovább a cikkhez
Ennek a színháznak a története plasztikusan mutatja az elmúlt tizenkét év kulturális háborúját, a színházi megmondók végtelen cinizmusát és dilettantizmusát, miközben ők, a színház nem háborúzott – csak előadásokat csinált. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Minél több előadást láttam a halálról, annál inkább úgy éreztem, élni akarok. Itt, ebben az országban. MOHAI ALETTA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Jelenleg a Szegedi Nemzeti Színházban próbál Fábián Péter, a k2 Színház egyik alapítója és vezetője. Kőszínházi és független munkastílusról, elvárásokról és a közönség igényeiről, meg az általa elképzelt repertoárszínházról is beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Mit tehet a kisember, ha minden törekvése, hogy a belső békéjét megőrizze, kudarcba fullad, mert a világban történő rémségek betörnek az ajtón? Ugye senki sem gondolná, hogy egy kedves betlehemes pásztorjáték erről is szólhat? OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Vannak igazságok, amelyekkel nem akarunk szembesülni. Saját felelősségünk, a befolyásolhatóságunk, minden, amiért hibáztathatók vagyunk… Szeretnénk ezeket elfelejteni, de a színház nem engedi: arcunkba vágja az igazságot. BÁLINT ZSÓFIA ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
Szigligeti Ede Liliomfi című komédiáját kedvelik a színházcsinálók, talán mert izgalmas a vaskos vicceknek tűnő otrombaságokkal tarkított, érzelgősen bárgyú történetet színre vinni valamilyen aktuális népi bohózat formájában. A MU Színházban a celldömölki Soltis Lajos Színház lendületes, vidám vendégjátékát láttuk. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Hárman, nemzeti színben – piros, fehér, zöld melegítőfelsőkbe bújva, csak úgy edzőcipősen – egy osztályterem falhoz tolt padjai között, megpróbálkoznak a lehetetlennel. És mit ad isten, sikerül. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az RS9 OFF Fesztivál azért jó, mert seregszemléjén minden évben látható sok, a mainstreamből kimaradó független színházi produkció. Így volt ez idén is. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Előrebocsátom, utólag is nagyon sajnálom, hogy nem láttam a k2 miskolci trilógiájának korábbi két részét, csak ezt a harmadikat, az Eklektikon 2048 pándimenezionális végjátékot. Az előadás persze az előzmények ismerete nélkül, önmagában is megáll. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az idei THEALTER meghívott produkciói, bemutatói az egymásra mintaszerűen hasonlító, kiszolgáltatott tömegek ellen kialakított, mind gátlástalanabbul igazságtalan társadalmi szabályokra irányítják a figyelmünket. Különböző színházi formákban kapjuk az ívet: a határok nem országok, nem is nemzetek közt vannak, hanem egymással szembenálló érdekcsoportok közt. Na, jó, a fesztivál ennél azért vidámabb volt. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Céloztam rá: New Yorkból alig valami látszik az európai, pláne a magyar színházi világból. Az először megszervezett Hungary Live Festival ezen kívánt változtatni. A jetlag elmúltával ideje van az összegzésnek. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Magyar idő szerint szombatról vasárnapra virradó éjjel, hajnali négykor a Szakértők koncertjével elstartolt New Yorkban az első magyar színházi fesztivál, a Hungary Live Festival. Öt nap előadásokkal, koncertekkel, workshoppal, szakmai beszélgetésekkel. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A szótlanok már a végső stádiumban vannak. Kommunikálni nem képesek, bambán néznek maguk elé és gyógyíthatatlanok. Aki azt gondolja, hogy szimbolikus szerepük könnyen lefordítható a mai magyar társadalmi valóságra, téved is, meg nem is. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
