Mintha csak szaporodna azoknak a történeteknek a száma, amikről úgy érezzük, időről időre újra el kell őket mondani. Az ok egyszerű: az évszázadok alatt nem tanulunk semmit, cserébe viszont folyamatosan felejtünk. Kohlhaas legyen a talpán, aki ma győzni tud. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Igazán hangulatos a Kályha Kati című előadás első felvonása. Kocsma, kályha, kedves kocsmáros, szórakoztató buffo-páros (nem énekelnek ugyan), jövés-menés, tablóféleség. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Van az úgy, hogy egy történet a belőle készült filmadaptáció miatt világhírűvé válik. Olyan is van, hogy egy színház ugyanezt a történetet műsorra tűzi. De mi történik akkor, amikor egyik megtagadja a másikat? Megtörténhet-e ez egyáltalán? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amíg ebben az országban élünk, nem lehet nem játszani A revizort. A gyakorlott színháznéző már előre dörzsöli a tenyerét: vajon kinek és hogyan szól majd be az új bemutató nyíltan vagy burkoltan? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szögezzük le villámgyorsan, amit már a színlap figyelmes olvasója észlel: ez a Tartuffe nem az a Tartuffe. Na de akkor melyik? Teszi fel jogosan a kérdést a nevetés közben a könnyeit törölgető néző. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nagy franc ez a Feydeau, és ebben a bohózatba hajló vígjátékban, a Bolha a fülbe címűben túl is tolja a biciklit. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A jövő évadtól rendez és játszik a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban, amivel régi restanciát pótol, hiszen a színház megalakulása óta hívja, hogy térjen vissza szülővárosába. Eddig nem volt rá ideje, most van. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Szerelmes Shakespeare sokkal jobban működik színházban, mint filmen. Nem véletlen: a szerzők, s közülük gyanítom, főleg Tom Stoppard, mintha a Színházhoz írtak volna ódát. Az Élet, a legnagyobb rendező, meg úgy hozta, hogy a miskolci nagyszínházi bemutató a vírushelyzet miatt a tavaszról a nyár végére, az újraindulás első napjaira tolódott. Lehet-e a véletlent ennél nyomatékosabban metaforaként tekinteni? PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
"A miskolci Játékszínben a norvég drámaíró Hjalmar Ekdalja (Fandl Ferenc hibátlan alakításában) már az előadás legelején átváltozik – ezúttal lajhárrá. És lekvárrá. Lajhár Lekvárrá." BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vannak olyan előadások, amelyekről néhány év múlva egy-egy jelzős szerkezet marad meg a színházi köztudatban, amely gyakran arra a sajátos közegre - akár vízre, sárra, lisztre stb. - utal, amelybe az alkotók a játékot helyezik. Nem csodálkoznék, ha a kecskeméti Katona József Színház bemutatója tornatermi Othellóként élne majd tovább emlékeinkben. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Rusznyák Gábor szerint utoljára a hatvanas évek prüdériája tudta úgy elrontani az emberek szerelmi életét, mint a XVIII. század beteges társasági normái és illemszabályai. Éljen hát a szexuális forradalom! PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Három nővér a drámairodalom egyik olyan hegycsúcsa, amelyre a legtöbb rendező valami egyéni mászástechnikával igyekszik feljutni. A csúcs meg csak áll, nem rezdül. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Rusznyák Gábor felülemelkedett a prózai mű marxista és pszichoanalitikus olvasatain, és helyette a finoman ironizáló narrátori perspektívából kiindulva építette újra az Édes Annát. KOLLÁR ZSUZSANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Ölni, ölelni:/ Összerímel. S aki szívből szeret/ Akár össze is vétheti a kettőt”, írja a Mozart-kortárs Kleist a Pentheszileiában az amazonkirálynő Akhilleusz iránt érzett gyilkos szerelme kapcsán. KÉRCHY VERA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A cím idézőjelbe került, és a két szó egybe van írva: "Ahogytetszik". Hát persze, hogy a szerző nem Shakespeare, hanem a "nyomán". Mert a miskolci előadás nyomokban másokat is tartalmaz. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
