A Nemzeti Táncszínház új épületbe költözött. Tekintsünk most el attól, hogy miért kellett szednie a sátorfáját, és nézzük pusztán az építészeti beavatkozást: mit ad az elegáns ház a városnak és a közvetlen környezetének? Az egyik tervezővel, Orlovits Balázzsal, a táncszínházat jegyző ZDA iroda munkatársával jártuk be az épületet. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A szerkesztő azt kérte, legyen végre ez egy időjárásjelentés-mentes Ördögkatlan-beszámoló. Aztán Röhrig Gézát majdnem eltalálta egy elszabadult hangosító sátor. OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ. Tovább a cikkhez
Idén tizenharmadik alkalommal került sor a hazai kortárstáncélet legfurcsább, leginkább formabontónak számító fesztiváljára. Az izgalmas, nemzetközi produkciókat felvonultató L1danceFest utolsó előtti, izraeli előadásokat bemutató napján egy Tel-Avivból érkező duó az izraeli-arab konfliktusról beszélve-táncolva nevettette meg a nézőket. SÁNDOR ZITA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A színház egyik legfontosabb belpolitikai kérdése mostanság kétségkívül az, hogy miként lehetne ennek a jelenkori mediális viszonyok közt archaikusnak számító közegnek megnyerni a fiatal közönséget. A színházi előadások népszerűsítése azonban leginkább célja és nem témája szokott lenni a színházpedagógiai foglalkozásoknak. KRICSFALUSI BEATRIX ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem tudom, és nem is akarom tudni, hogyan kell a táncról szabatosan, „szakszerűen” gondolkodni. És az a jó, mert akkor születnek igazán nagy dolgok, ha ezeket a koreográfusok is könnyedén elfelejtik. Maradjon meg a tánc annak, ami: szabad lélegzet, titok, talány, mozgásba írt múló pillanat. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A 2009-ben indult, budapesti „butoh biennále”, az Itt van Japán! idei, negyedik napján egy bemutató és egy vendégjáték szerepelt a színpadi kínálatban. Batarita és Daiji Meguro kettőse, majd Ko Murobushi szólója a lélek animális oldalára vitte kirándulni népes közönségét. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A művészet az utcán, a plázában, a piacon, a metrón, a mozgólépcsőn, az építkezésen, az aluljáróban, akárcsak a valódi hajléktalanság, a demokrácia iskolája. KRÁLL CSABA ÖSSZEFOGLALÓJA, 2. RÉSZ. Tovább a cikkhez
A fesztiválon kiemelt helyet kapott a keleti és nyugati hatások határvonalán fejlődő finn kortárs tánc bemutatása. Megtudhattuk, milyen a finn koreográfusok diszkó-emlékezete, milyen lett volna A Gyűrűk Ura, ha Ilmarinen kovács a főhőse, s milyen a finn hétköznapi csendélet. SISSO ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A XI. Budapest Táncfesztivál (korábbi nevén Táncfórum) egyik idei újítása a „két alkotó egy színpadon” koncepció: egy estén két különböző együttest láthatunk. Ezzel elvileg jól járhat a közönség, hiszen kettőt kap egyben. MEGYERI LÉNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az évad vége felé közeledve a Nemzeti Táncszínház által rendezett Táncfórum minden évben tartogat hazai premiereket. Idén többek között Grecsó Zoltán két rövidke darabja és Fodor Zoltán háromrészes alkotói estje kerül terítékre, melyből az egyik opus szintén újdonság. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bizonyára nem én vagyok az egyedüli, aki viszolyog a gálaestek szmájli hivataloskodásától, akit zavarnak a közhelybe fúló ünnepi mondatok, a kiragadott előadásrészletek kavalkádja. Őszinte, hiteles, emberarcú pillanatokra vágyom. KRÁLL CSABA ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
Duda Évát új darabjában, a Faunban mintha a Tavaszi áldozat problémaköre érdekelné a leginkább. A medenceszerű színpadon artisztikusan érzéki birkózás zajlik az áldozat és tettesek között. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ezen a gyűjtőlapon megtalálja az összes írást, amely a 10. Táncfórum előadásaival foglalkozik. Tovább a cikkhez
Régi szendergésből riasztja fel a hagyományos Csipkerózsika-olvasatot a szegedi előadás. Tündérvilág, a balettirodalom klasszikusának romantikus pátosza helyett szexuális vágyak és kegyetlen viszonyok mentén rajzolódik ki a felnőtté válás rémálma. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Honvéd Táncszínház dupla évfordulót ünnepel idén, hiszen az együttes afféle divatos „kettő az egyben” formációt öltött, mióta megszűnt a vele egy fedél alatt működő Budapest Táncegyüttes. FUCHS LÍVIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
