“Mindaz, ami a lágerben történt, olyan buta, kegyetlen és tehetségtelen volt, hogy csak a mindenható létezése tudott megtartani engem. … Muszáj volt kitalálnom a fejemben az istent, akihez majd egyszer járulhatok, hogy magyarázatot követeljek.” SZARKA JUDIT RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Noha bőven van mondandója az Ördögöket megrendező Béres Attilának a mi saját világunkról, a fontosabbik kérdés mégiscsak az volna, hogy miként, miféle dramaturgiai redukció által válhatnának nyomatékossá a színpadon az ördögi eszméket – mindmáig ható érvényességgel – hordozó regényalakok. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha a dialógusok valóban az „itt és most” érvényével képesek hatni, akkor nemcsak a párbeszédek szikráznak fel, hanem a csendek is feszültséggel telítődnek, s nem pusztán a szereplők által megfogalmazott gondolatok kavarnak fel, hanem az is erősen megérint, ahogy mindezt a szereplők át-, illetve megélik. Ám mindez nem következik be - legalábbis ezen az estén és számomra nem. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Szerotonin fröccsöntött, piacra készült alkotás, Houellebecq-klisékből összerakva – miközben egyik fontos témája épp a radikális piackritika és egyben a fogyasztói társadalom indukálta depresszió. SZŰCS TERI RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A Miskolci Nemzeti Színház Bűn és bűnhődés című előadása az elejétől a végéig úgy meséli el a regénybeli sztorit, hogy a középiskolai magyartanárok sem találhatnak benne kivetnivalót, miközben mégis nagyon aktuális. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem is eső ez, inkább zápor. Fénylő fonalak zuhatagából álló, falat is képezni tudó, sűrű aranyzápor ez, ami az üres színpadot három oldalról körbeveszi. Középen lapos cirkuszporond, aranyrojtokkal az oldalán. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nyomozás vagy boncolás? Ki a gyilkos? Egyetlen tudatosan ölő ember vagy a maga módján mindenki? Lehet-e olyan helyzet, amikor jogos az élet kioltása? Szétbogozható-e Raszkolnyikov és Porfirij igaza? NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Dosztojevszkij nagyregényének komplexitását lehetetlen és szükségtelen vállalkozás a színpadon visszaadni. Horváth Csaba előadás-monstrumában éppen ezért próbálkozik vele – sikerrel. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mit is ünneplünk most? A THEALTER huszonöt éve hatalom, a THEALTER huszonöt évét nem adom. Nem adják. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Nem akarom, hogy idegbeteggé tegyen a politika - mondja Horváth Csaba rendező, a Forte Társulat vezetője, miközben nemrég súlyos társadalmi látleletet mutatott be csapatával a Szkéné Színházban. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése a máról szól. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Nagy elvárásokkal érkeztem Marosvásárhelyre színházat nézni korábbi sok pozitív tapasztalatom miatt. A showcase-re kiválasztott négy előadás közül viszont csak egy váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az első felvonás végén a Rogozsint játszó László Zsolt áttöri a hátsó falat. Kicsiny, szakrális tér nyílik meg előttünk, és nincs más választásunk, mint hogy közelebbről megismerkedjünk vele - lévén, hogy csak ezen keresztül lehet kijutni a büfébe. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Richard Ayoade második nagyjátékfilmje, A hasonmás Dosztojevszkij azonos című 1846-ban született kisregényéből készült. Nem kor- és szöveghű feldolgozás pereg a vásznon, hanem egy figyelemreméltó, bár kissé sterilre sikeredett újraértelmezés. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Dosztojevszkij szenvedélyekben tobzódó, szerteágazó cselekményű nagyregényét bonyodalmas színpadra vinni. A mélyvilági indulatok magas-izzását életre hívni még annál is nehezebb. Nem is sikerült maradéktalanul a monstre előadásban. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves zenés-táncos osztályának bizonyára jó vizsgaszituációkat szolgáltat a majdnem négyórás adaptáció. Részletek, jelenetek, műhelytanulmányok követik egymást. Egészében érthető és élvezhető előadás nem keletkezett. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
