Egy semmittevő agglegény, egy kém, sok kém, egy emlékezőművész, Skócia, London, 1935, náci birodalmi sas és egy ellopott államtitok. A Szegedi Nemzeti Színház 39 lépcsőfok című előadása mozgalmas és színes meneküléstörténet. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A megszületésük között eltelt három évszázad és a stílus is élesen elválasztja egymástól Henry Purcell barokk operáját, a Dido és Aeneast és Tom Johnson minimalista Négyhangú operáját, amit Göttinger Pál rendezésében párban mutattak be Szegeden. HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jennifer Hailey disztópia-drámája a Földön játszódik, ahol a természet már régen kipusztult. Itt egy kihallgatószobába és egy fizetőképes pedofiloknak fejlesztett oldal virtuális világába enged számunkra betekintést. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Cziegler Balázs szerint a jó rendezőnek határozott elképzelése van, de nem nyomja el a tervezőt, vizuális kérdésekben feltétel nélkül hallgat rá, és képes rá alkotótársként tekinteni. PAPP TÍMEA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A főnyeremény megcsípésével csakis egy kispolgár kerülhet komoly erkölcsi válságba. De hogy még a saját Gyanújával is vitázzon? Komcsi operettben nem lehetetlen. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Panellakás. Henteskötény és disznóvér. Láncfűrész, horrorfilm és metálzene. Ihletett Férfi, betoppanó barátnő, dörömbölő szomszéd és hatósági intézkedés. „Ez így összefoglalva kurva szarul hangzik.” Pedig egyáltalán nem az. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
