Hálás, mármint színészileg hálás szerepek vannak ebben a darabban, bár a játszást nem megkönnyíti, hanem megnehezíti a gyakori, refrénszerű alkoholizálás. Hogy mi itt a tét – no, ezt már nehezebb tetten érni Edward Albee hatvanplusz éves darabjában. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lassan kétszáz éve, hogy megszületett Petőfi. Emiatt rengeteg mű születik majd az elkövetkezendő egy évben azért, hogy lerója tiszteletét az egyik legnagyobb magyar költő és a ’48-as forradalom hősei előtt. E művek legtöbbjének a célkitűzése nagyjából itt meg is áll majd – a sort a székesfehérvári Petőfi rock nyitja. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Apfelbaum. Nagyvárad, Berlin című kötet kötött formában írt, verssorokba tördelt esszé, egy sokszereplős, a valóságot ezúttal nemcsak a fikcióval, de a transzcendenssel is erősen kölcsönhatásba hozó, ütköztető elmélkedés, nagy, egyszerre a humanizmus mellett és ellen elmondott beszéd. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Egy elidegenedett, végtelenül közönyös család életébe eljöhetne a megváltás, esélyt kaphatnának a jobbra, a változásra, ám ők nem csupán nem kívánnak élni vele, de észre sem veszik a lehetőséget. KÓNYA RITA VERONIKA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Tündérkirálynő és tündérszolgája összecsövezve úgy hatnak, mint egy Laokoón-csoport, amelyet racionalizálás címén leépített a cégvezetés. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Güllen lakosai reménykedve várják a milliomosnőt, ott toporognak egymás mellett az állomáson. A szokottnál egyénítettebb, érdekesebb karaktereknek tűnnek, így felrémlik annak lehetősége, hogy Bagó Bertalan székesfehérvári rendezése talál olyan fogást Dürrenmatt darabján, amely számomra is vonzóan érdekessé teheti Az öreg hölgy… bemutatóját. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A színházi munkafolyamatban talán a dramaturgok végzik a legösszetettebb munkát. Darabot választanak, részt vesznek az összes próbán, írnak és közösen gondolkodnak a rendezővel. Mégis nagyon keveset beszélünk róluk, amikor egy színházi előadás szóba kerül, sokan nem is tudják, hogyan vesznek részt ők az alkotófolyamatban. Ennek okairól és a dramaturgszakmáról beszélgetünk Kelemen Kristóffal, a Radnóti Miklós Színház dramaturgjával, Perczel Enikővel, a székesfehérvári Vörösmarty Színház dramaturgjával, valamint Zsigó Anna szabadúszó dramaturggal. Moderátor: Puskás Panni Tovább a cikkhez
A háború szaggatta Délen, vagy tán a Távol-Keleten vagyunk? A premier idején még senki nem gondolt szomszédos országra. Többezer éves szöveg szól, százötven éves műfordításban. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Másfélórás önvallomás, egy korosodó üzletember felmentést kereső, kényszeres, már-már gyerekes szövegelése. Végtelenül közhelyes egy történet, röhejesen tragikus egy életút, amelynek jelen stációjánál ott a tétova kérdés: mi az élet célja? Mivel nem életvégi a számvetés, talán még van esély másképpen csinálni. KÓNYA RITA VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Gáspár Sándorral, a Vörösmarty Színház színészével beszélgetett Csáki Judit. Szó volt a vígszínházi és a katonás évekről, a nagy szériákról, régi barátságokról, mesterekről, a filmezésről, a végén még a kritikáról is, de nem mi kezdtük! #rbeszélgetés #gáspársándor #interjú #magvetőcafé #revizor #revizoronline Tovább a cikkhez
Gyorsan nyugtassuk meg, egyben korbácsoljuk fel a kedélyeket: a székesfehérvári Vörösmarty Színházban Zsótér Sándor rendezésében bemutatott Pisztácia és mogyoró nem egy újonnan felfedezett Werner Schwab-darab. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A bemutató egészén látszik a fehérvári társulat ereje, s külön méltánylandó az a kollektív munka, amelyet a színészek az előadás létrehozásába fektetnek. Nyilvánvaló, hogy a Tragédia folytatásának megszületése mind a vállalást, mind a szakmai színvonalat tekintve fontos esemény. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Idén júniusban mutatták be a Nézőművészeti Kft. és a Szkéné legújabb közös produkcióját, a Kartonpapát. Az előadást íróként és rendezőként is jegyző Tasnádi Istvánnal a szöveg jelentésrétegeiről, az abszurd határairól, és a politikai színházról is beszélgettünk. DÉZSI FRUZSINA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Különös dolog a nosztalgia, furcsamód működik. Összetettebb, mint ahogy valaha is gondoltam rá – előfordulhat, hogy nincs is köze az emlékezéshez, a konkrét visszajutáshoz. Inkább egy utazás, ami alatt újragondolhatunk dolgokat. FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Robert Musil A rajongók című drámájának magyarországi bemutatóját Székesfehérváron rendezték. A darabban, és így az előadásban is illúzióvesztett fiatal hősök tartanak a semmibe. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
